Kane and Lynch 2: Dog Days - TESZT


A Kane and Lynch című játék először 2007-ben egy szomorkás ősszel mutatkozott be a játékos társadalomnak, amely nem aratott osztatlan sikereket. Egyébiránt egy Gamespotos balhé is volt a játékkal kapcsolatban, amit mára már nem részleteznék.



A Kane and Lynch második rész esetében a Square Enix úgy gondolta, hogy célszerű a Mafia 2 megjelenésének hetébe bedátumozni a nagy napot. Minő meglepetés az angoloknál első helyen nyitott a játék. A folytatásban visszatér a játékos világ egyik legnagyobb két anti-hőse, Kane és Lynch. Ebben a részben kizárólag Lynch szociopata karakterét irányíthatjuk, mindösszesen egy városban, Shanghai-ban. A játék sztoriját, ami azt illeti gyakorlatilag nincs is neki. A történetet egy darab zsebkendőre is letudnánk firkantani, nagyjából arról van szó, hogy Lynch bajba került és felhívta legjobb cimboráját, Kane-t, hogy most az egyszer, utoljára segítsen neki. Ázsiai barátnőjét a helyi alvilág elrabolta, nekünk pedig egyszerűen vissza kell szereznünk Lynch szeretett nőjét. Lényegében és nagyvonalakban a történet nagyon összecsapott és nem mellesleg meglehetősen sablonos is. De az IO Interactive nem erre pályázott, hanem a játékélményre és a stílusra, melyek szerencsénkre a teljes játékprogram legnagyobb erősségei.



Amikor elindítjuk a Steam támogatású játékot, láthatunk egy eléggé szép menüt, ahol szó szerint zajlik az unalmas shanghaji szomorkás és komor élet. A hadjárat elindítása után pedig a legtöbb gamer azon veszi magát észre, hogy ez a játék egy meglehetősen dokumentarista jelleggel készült a rajongók számára. Hála a kamera mozgásának, nem csak ketten vagyunk a sztoriban, hanem összesen hárman, hiszen mögöttünk van egy amatőr kézi kamerás, noname szereplő is, aki a jeleneteket veszi fel. Akár így is lehet értelmezni. Akció közben az egész látvány, ennek a technikának köszönhetően a 70-es, 80-as évekbeli régi klasszikus hongkongi akciófilmekre hajaz. Ha Lynch-el rohanunk előre, akkor a kamera kissé beremeg, folyamatosan rángatózik. Szegény operatőr fut is utánunk, foghatná azt a kamerát precízebben is. Már nem azért. Ami még a látványvilágot illeti, sajnos ki lettek kockázva a 18 éven felüli tartalmak, tehát a játék típusától, amit el várna az ember nem lesznek a képernyönkön dögös nők, pucér szexi seggek, helyettük leginkább a brutális és véres jelentek kapnak majd szerepet.



A piszkosul rövid történet 11 fejezetre van fel osztva, melyekben az első 10 fejezetben kizárólag Lynchet irányítjuk, Kane pedig ezalatt természetesen hűen kitart velünk. Azonban parancsokat kiosztani már nem tudunk neki, pedig az első részben meglehetősen jól jött ez a konfiguráció, bár az is igaz, hogy a Dog Days összecsapott küldetés felépítése miatt egyáltalán nem igényli az efféle parancssorok kiosztását. A játékban nagyon kevés emlékezetes küldetések fedezhetőek fel, most így visszagondolva, csak kettő jut eszembe, a második küldetés illetve a helikopteres rész.



A játékmenet gyökeresen megváltozott, javítottak az első részben bevált fedezékrendszeren, amelyet egy gomb lenyomásával tudunk aktiválni. A kiszemelt fedezékünk sosem lehet biztonságos, mert amortizálható, főleg a fa és műanyag tárgyak. Oda lehetőleg nem bújunk, mert könnyen szétlövik az ellenségek. Sajnos a fejlesztőknek hála, egyáltalán nem tudunk gránátokat vagy füstbombákat dobálni az ellenfeleinkre, helyette a pályákon itt-ott elszórva találunk benzines kannákat, gázpalackokat, olajos hordókat, melyeket eldobni tudunk feléjük. De kötve hiszem, hogy ez szórakoztató lenne a sokadik tevékenység után, inkább időpocsékolás a felesleges gamer idejéből. Egyszer-kétszer kapunk az alkalmon, de utána már rém unalmas lesz kannákat pontosan dobálgatni az ellenfelekhez



A játékmenet tehát nagyon megváltozott, az egész történet egy sínen halad, nagyon lineárisra sikerült, ettől még az első részben is sokkal nagyobb terek voltak, illetve meglehetősen kalandosabb volt, hiszen hőseinkkel bejártuk a fél világot anno. A játék AI-ja is felemásan teljesít, hol bamba viselkedésű, hol pedig felér egy emberi ésszel is, szerencsére ebből nagyon kevés helyzet van. S főleg a kommandósoknál van ez a szisztéma. Az ellenfeleink sem túl változatosak, vannak a banda tagok, a rendőrök, pár véreb és mint már említettem a kétes vielkedésű kommandósok valamint a katonák. Kihívást csak utóbbi kettőtől várjunk. A fegyverfelhozatal meglehetősen szegénykés, a puskákat, gépfegyókat és a lőszereket a leölt ellenfeleinktől tudjuk majd felvenni.



Grafikailag a látványvilág távolról szemlélve meglehetősen sötét és egyben hangulatos összképet nyújt, de mindezeket közelebbről szemlélve arra a következtetésre jutottam, hogy elég kidolgozatlanok a textúrák minősége. Bár ez érthető is, hiszen a Hitman Blood Money grafikai – engine - motorját használják. A hangok terén nem panaszkodhat a játék, igazán jól sikerültek a szinkronok, meg úgy máskülönben az egész stílus is.



Ha végeztünk a sztori vonallal, akkor érdemes elkezdeni Online kooperatív támogatással még egyszer neki esni a sztorinak, de véleményem szerint sokadjára már túlságosan unalmas lehet ez a mód is. Így inkább a multiplayerben van némi „továbbképzési” lehetőségünk. A többjátékos és single demóról már írtunk beszámolót, majd tessék elolvasni azt is. Semmi sem változott, csak több játékmód érhető el.



Végszónak mit is tudnék írni? Sajnos pofátlanul rövid a játék single része, közel 4-4.5 óra alatt végigjátszható. Ebbe a játékba csak is a stílus és a látvány összképe miatt érdemes belekóstolni, mert dokumentarista jellegével a fiúk valamit letettek az asztalra, hogy egyáltalán ne nevezhessük csípőből rossz játéknak, mert bizony a Kane and Lynch 2 nem egy rossz játék, de ugyan akkor közel sem annyira jó. Valahogy a kettő minősítés között vacillálok: közepestől jobb játék lett! Vannak jó és hangulatos pillanatai, és nem győzöm hangsúlyozni a játék remek stílusát sem…Utóbbival - legalábbis nálam - tarolt a játék!

Pros:
+remek stílus
+pörgő játékmenet
+kooperatív mód
+néha látványos

Cons:
-rövid kampány
-gyenge multipalyer
-gyenge történet
Értékelés
7.5Játékmenet:

Felebarátainkkal játszva egész élvezetes a gameplay, egyedül játszva azonban gyorsan unalomba fulladhat.
8.5 Hangulat: 

Kane and Lynch téma. Kell ennél több?
8.0Grafika: 

Shanghai látványvilága szépen kidolgozott, bár inkább zárt épületekben, sikátorokban, a város több körzetében fogunk lődözni.
9.0Hangok: 

A fegyverekkel és a szinkronhangokkal nincsenek gondok, de azért a sztori / gameplay alá több zene is elférhetett volna
5.5Szavatosság:

A játék leggyengébb része. A sztori pofátlanul rövid, de legalább ezen része cooperative módban élvezetes.
Summary
7.7Lehetett volna sokkal jobb is a Kane and Lynch folytatása, de a készítők eléggé mellé trafáltak. Kizárólag a barátainkkal élvezetes a játék, egyedül hamar unalomba fulladhat az amúgy is gyenge sztori.

Mafia II - részegesek klubja


Egy vadonatúj kedvcsináló gameplay videó jelent meg nemrég az interneten a Mafia második részéből a HG jóvoltából (:D), amelyben Vito, Joe és az egyik közös haverjuk éppenséggel részegen dalra fakadnak, mindezt küldetés közben.

Shank - az első értékelések


Nos, mától tölthető a 2D grafikával megáldott akciójáték, a Shank. Tehát a mai nap alkalmával lejárt az onilne embargó, s ez esetben megnézhetitek a nevesebb online szaksajtók kritikáit a játékról.

Shank jelenleg az XBL-ről és a PSN-ről szerezhető be, még a PC verzióra várnunk kell meglehetősen sokat.

IGN – 7/10
Gamespot – 6.5/10
Joystiq – 4.5/5
1UP – A
Destructoid – 8.5/10
Game Informer - 8/10
Games Radar - 6/10

Építsünk HTPC -t 2. - Hardverek

Az előzőekben kitárgyaltuk milyen feladatot kell ellátnia a gépünknek; szedjük össze mire is lesz szükségünk. Először is kell maga a gép, mely összetevőiben nem fog újat mutatni, szóval processzor, alaplap, memória, háttértár, optikai meghajtó, ház tápegység. Aztán, hogy használni is tudjuk mindenképp érdemes egy MCE kompatibilis - erről később - távirányítót is beszerezni és vezeték nélküli perifériák is jól jöhetnek, ha mondjuk a fotelből szeretnénk netezni. Ha csak alapfunkciójában fogjuk használni, akkor ez utóbbiak elhagyhatók, elegendő a telepítés idejére bekötni őket.

Hardver tekintetében három vonalon indulhatunk el. Léteznek úgynevezett barebone rendszerek, melyek a csináld magad mozgalom jegyében születtek. Adott egy pici dizájnos ház tápegységgel, meghajtókkal és alaplappal, melybe mi egyénileg választhatunk cpu-t és/vagy diszkrét grafikus kártyát.
Nagyon jó ilyen típusú rendszereket találni, de sajnos néhány kivételtől eltekintve az áruk nem igazán versenyképes. Másik negítavumként említhető dolog, hogy alapvetően hagyományos alkatrészekből építkezhetünk, így például az energiatakarékosságnak esetenként búcsút inthetünk.

A következő a mini pc-k világa, amik általában kisfogyasztású mobil alkatrészekre épülő komplett számítógépek. Ezek közt csak nehezen találni megfelelőt, ugyanis többnyire kicsi a teljesítmény főleg a grafika terén, de ha ez rendben is van, mint például a Zotac kiváló mini gépeinél, akkor zajos a hűtés, nincs belső optikai meghajtó, és még sorolhatnám.

Én úgy vélem, hogy HTPC esetén az egyedileg épített gép lehet a megfelelő választás, így nézzük az alapokat


Úgy voltam vele, hogy a lehető legegyszerűbb módon szeretnék építkezni. Sokan nem szeretik az integrált dolgokat, merthogy azok mennyire rosszak. Ez elég rossz beidegződés. Olyannyira, hogy ma már kaphatóak olyan alaplapok ahol a processzor is elválaszthatatlan része az alaplapnak, ilyen például az Intel Atom központi egysége, ami elég jó teljesítménnyel rendelkezik alacsony fogyasztás mellett.

Másik sarkalatos pont a grafikus kártya, mely nem elhanyagolható szempont, ha nagyfelbontású videókat is szeretnénk megtekinteni. Mindenképp olyat kell választani, ami képes hardveresen dekódolni az ilyen adatfolyamokat. Erre a feladatra nagyszerű választás az NVidia ION chipje, mely lényegében egy átnevezett „öregecske” mobil GPU, mely szintén integrált formában létezik.

Léteznek olyan megoldások is ahol az említett két fő egység egyike ül csak az alaplapon és a mellé választhatunk társat. Általában ha a processzor szabadon választható, akkor Intel grafikus mag ül a lapon, ami nem a legjobb választás HD videók tekintetében. Persze tehetünk mellé diszkrét kártyát, de akkor már nem fogja teljesíteni az elvárt olcsóságot.


Véleményem szerint tehát a legjobb választás egy Atom - ION páros, melyet - szinte - kizárólag ITX méretű alaplapokon találunk meg, ezek szabvány szerinti mérete 17*17 cm. Elég kicsi ahhoz, hogy megfelelő házba téve a szoba dísze is lehessen gépünk.

Mielőtt azonban erre térnénk fontos megemlíteni még egy dolgot. Gyártótól függően léteznek olyan alaplapok, amelyek saját külső tápellátással rendelkeznek, de vannak olyanok is, amelyekhez magunknak kell beszerezni a megfelelő tápegységet.
Ez utóbbi elég rizikós akkor, ha épp HTPC -t építünk, ugyanis az igazán kisméretű házakba nem lehet mindenféle tápot beépíteni, ezért is találkozunk egyre gyakrabban már előre táppal szerelt házikókkal.

Az alap paraméterek ismeretében az Én választásom ezekre az alkatrészekre esett:

ASUS AT3IONT-I Deluxe



Teljesen integrált Atom - ION alaplap, melybe igény szerint helyezhető egyedi videokártya is. A Deluxe változat különlegessége az, hogy külső tápellátással, Wifi illetve Bluetooth modullal valamint távirányítóval is rendelkezik, így a hardveres igényt szinte tökéletesen lefedi, csatlakozói közt, pedig minden megtalálható. Analóg többcsatornás hangkimenet, rengeteg usb, gigabites lan, Hdmi stb.
Egy kis hiányosságot véltem felfedezni ez pedig az e-Sata hiánya, de mint a későbbiekben látni fogjuk erre nem is igazán lesz szükségünk.


Házak közt elég nehezen találtam olyat, ami megfelelt volna az igényeimnek, így például a hagyományos méretű meghajtók fogadása, lapos, de szellős kivitel már túl soknak tűnt. Aztán rátaláltam a Gigabyte egy dobozára mely a MIB 5140 típusszámmal rendelkezik - a kép megnevezése csak elírás.



Érdekessége, hogy monitortartó állvánnyal is rendelkezik, ami természetesen leszerelhető illetve mérete ellenére van saját tápegysége, így a húsztűs tápot igénylő ITX alaplapok is beszerelhetőek. Mivel számomra ez nem volt fontos így a szerelés alkalmával kikerült a gépből.

Az összeállítás után így néz ki a gép:







Mint látható az alaplap egy hatalmas passzív bordát kapott, mely elegendő a hőelvezetésre, de figyelembe véve azt, hogy kis házba és főleg zárt helyre fog kerülni a gép, szereltem be két ventillátort is, ami éppen csak mozgatja a levegőt, így a csendes működés mellett nem kell tartani a túlmelegedéstől sem. Kb. 45-50 fokos hőmérséklet volt így a maximum, míg aktív szellőzés nélkül a 70 fok volt az átlagos, a gyártó szerint még üzeminek nevezhető hőmérséklet.

A többi hardverelem már adja magát. Memóriából DDR3-at kapott 1Gb méretben mely bőven elegendő, optikai meghajtóból SATA csatlakozójú szükséges ehhez az alaplaphoz, illetve egy szintén SATA Samsung winchester került még bele.

Talán látható, hogy ez utóbbi egység bekötése elég problémásra sikerült, így szolgáljon ez másnak okulásul, hogy megfelelően tájékozódjon a méretekről. Szerencsére meg tudtam oldani a stabil kábelezést.


Természetesen mindenki maga igényei szerint válasszon házat. Ha saját grafikus kártyát szeretne használni, akkor legalább félmagas házat érdemes beszerezni, nagyobb igény esetén pedig, normál fekvő típust. Bővítőkártyák tekintetében még egy dolog említhető, ez pedig nem más, mint a tv-tuner. Én úgy voltam vele, hogy a set top boxok korában már nincs rá igazán szükség és rengeteg tv adó is elérhető online, így nem gondolkodtam a beszerzésén.

A végére még egy dolog maradt a már említett MCE kompatibilis távirányító. Ez egy szabványos elnevezés, amit így hívnak, az biztosan működni fog a legtöbb HTPC szoftverrel mindenféle varázslás és ráolvasás nélkül. Ahogy látható én az alaplaphoz kaptam távirányítót, aminek bizonyos gombjait sajnos nem tudtam életre kelteni, de az alap funkciókat kiválóan kezelte a szoftver.

De erről a következő - befejező - részben mely a szoftveres háttérrel fog foglalkozni.