3D-ben monitoron - 1. rész

Semmiképp sem nevezhető újdonságnak, de a közelmúltban lett felkapott téma a képi tartalmak harmadik dimenzióba való kiterjesztése, amit talán az elérhetőségének köszönhet. A térhatás hardveres, majd később a szoftveres, és hogy ismételjem magam újabban megint a hardveres támogatottság, ha nem is teljes egészében, de elérhető kategóriába került, vagy ha kicsit finomabban fogalmazhatok, akkor közelít afelé, így arra gondoltam tekintsük át ennek a lényegét.

A cikkben az alapok, néhány technológia, otthon is használható programok, kísérletek, végül pedig egy hosszabb bekezdésben a 2D-3D konvertálás lesz a téma - a teljesség igénye nélkül.

A cikket annak hossza miatt két részre bontottam. Az elsőben az alapok, majd 3D-s fotókészítés, a második részben pedig a mozgóképek (film, játék) lesz a téma. Jó olvasást!

Talán már az általános iskolai fizika vagy biológia órák is foglalkoznak azzal, hogy mi is a térérzékelés. Röviden tömören arról van szó, hogy egy pontban való érzékelés csak kétdimenziós képet ad, nem tudjuk tehát megbecsülni azt, hogy egyik másik tárgy a látótérben egymáshoz képest hogyan helyezkedik el. Erre sokan azt mondják, hogy nem igaz, hiszen egy pontú érzékeléssel, pl. fél szemmel nézve is meg tudják állapítani, hogy mi van előrébb, mi van hátrább.

A dolog csalóka, mert szemünk esetében a tapasztalat is sokat számít, nyilvánvaló, hogy otthonunkban akár csukott szemmel is elnavigálunk... Rengeteg optikai csalódással kapcsolatos videó kering a neten, amik jól szemléltetik, hogy a 2D-s érzékelés okozhat furcsa eredményeket. Ugye, hogy más?



A valós térérzékelés tehát két pontból történik. A szemünk által látott kép agyunk által áll össze, de ez szerintem nyilvánvaló. Az érdekesség igazából most jön, hogy az alapvetőek sík leképezésű fotók videók, ide értve filmeket, számítógépes játékokat is, hogyan válhatnak háromdimenzióssá, azaz térhatásúvá.

Mielőtt belemélyednénk az alapokba érdemes elvégezni egy kísérletet. Keressetek olyan fotót amin van előtér, majd a fotózott tárgy végül nagyobb háttér, mondjuk egy hosszú kert középen fával vagy egy kocsi egy nagy parkolóban.

Ha a képet egy szemmel kezdjük nézni, egy kis idő múlva térhatásúnak fog tűnni. Igazából ezt az agyunk műveli, mivel a másik szemünk kvázi nem működik, így csak az egyikből próbál térinformációt nyerni. A dolog annyira jól megy, hogy nemcsak a valós dolgokat próbálja a tapasztalat alapján beállítani, hanem a látott sík fotó is más dimenzióba kerül. Természetesen az ilyenfajta térérzékelés elég korlátozott, így senki ne számítson állejtő élményre csupán, mint érdekesség említettem.



Ami a lényeg, hogy szemeink révén két különböző képet látunk (kell, hogy lássunk), így nyilvánvaló, hogy a 2D-s médiát is úgy kell létrehozni, hogy az mélységi információt hordozzon.

Nézzük előbb a fotókat. A legegyszerűbb módszer két kép készítése majd ezek összedolgozása. Gyakorlatban ez úgy történik, hogy fotógépünkkel a céltárgyat lefotózzuk, majd balra vagy jobbra kb. 6cm-re elmozdítva a gépet készítünk még egy képet, ugyanazokkal a paraméterekkel. Gyakran előfordul, hogy gépünk függőleges irányban is elmozdul, ez problémaforrás, így képszerkesztő programmal érdemes úgy vágni a két fotót, hogy azon csak vízszintes irányú különbség legyen - talán érthető. Ami még fontos, hogy a két fotót nevében különböztessük meg aszerint, hogy melyik készült bal illetve jobb „oldalról”.



Az említett 6cm-es távolságról annyit, hogy ez a szemgolyók átlagos távolsága, így kapjuk a legjobb végeredményt. Erre a célra készültek célgépek, de ha vannak azonos vagy hasonló készülékeink, akkor speciális tartót is használhatunk. Ezek előnye, hogy akár mozgó objektum 3D-s megörökítésére is alkalmasak, míg egy géppel kizárólag statikus tárgyak.

Ha megvan a két kép, akkor jöhet az összeillesztés, melynek több módszere is létezik.



Elsőként mutatnám be a „bandzsítós” módszert. A két képet ellentétes sorrendben kell egymás mellé tenni. Értelemszerűen a jobb oldali megy balra, a baloldalról készített fotó pedig jobb oldalra. Normál távolságból a kép közepét kell erősen nézni, kicsit kancsalítva, majd így közelíteni a kép felé. Nem egy felhasználóbarát módszer.



A következő módszer már sokkal barátibb, és egy új eszközt is bemutat. A módszer titka egy szemüveg, melynek lencséi más színűek. Az elkészített képek közti különbséget ezekkel a színekkel látják el, oldalanként különbözővel, így a végeredményt szemüvegen keresztül nézve adott oldali szemünk a színszűrés miatt csak a neki megfelelő képet fogja látni.

A leghagyományosabb színösszeállítás a kék-piros, de találkozhatunk más kombinációval is. Ennek oka lehet a kép színezettsége. Egy főként kék színű képet kék szűrővel nézve rengeteg információ elveszik, a lényeg kikövetkeztethető.



A képek összeillesztése elvégezhető rajzprogramokban mint a Gimp vagy PS, de a sok szöszölés miatt inkább célszoftvert javasolnék.

INNEN letölthető az Anaglyph maker nevű szoftver, ami igazán felhasználóbarát. Megadjuk a két képet, azt, hogy milyen színű szemüvegünk van és már kész is a kép. Jó pont, hogy a fotógép függőleges elmozdulása is könnyen korrigálható vele. Ha jó eredmény kell, akkor ezt tessék használni!

A módszer hátránya, hogy szemüveg nélkül a kép élvezhetetlen, de a cikk következő részében láthatunk majd példát olyan mozgóképre, ami ezzel a kiegészítővel 3D-s élményt ad, de nélküle is élvezhető a kép.



Ha nem működne akkor kattints IDE!

Az összeillesztésre a legutolsó módszer egy animáció létrehozása. A képkészítés minimálisan különbözik, ugyanis ennél a módszernél jobb eredményt érünk el úgy, hogy ha a fotózott témát a fényképezőgép oldalra csúsztatása után újra középre pozícionáljuk. Mondhatnám azt is, hogy a 6cm-es csúsztatás nem vonalban, hanem ívben történik.

A két képből ezután egy két kockás animációt készítünk és lényegében ennyi. Hátránya, hogy inkább kisméretű dolgoknál alkalmazható, tehát tájfotónál nem garantált a jó eredmény.



A következő rész a térhatású mozgóképekről fog szólni. Kitérünk a filmekre valamint egy kicsit a minket leginkább érintő témára, a számítógépes játékokra, illetve szót ejtünk a 2D-s filmek konvertálásáról is.