PS3 Move - kipróbáltuk



Pc-s játékosként néhány kivételtől eltekintve mindig ódzkodtam a speciális irányító eszközöktől. Billentyűzet és egér; számomra ez a tökéletes páros. Ha egy játékot nem tudtak megfelelően leprogramozni ezekre a vezérlőkre, akkor az hatalmas hátránnyal indult nálam.

Természetesen vannak kivételek, amikor egy joy, vagy kormány megléte alapfeltétel, elvégre mindkét említett típusnak megvan a megfelelő párja például a szimulátor kategóriában. A Microsoft Flight Sim-je joy nélkül élvezhetetlen, de autós fronton is van pár termék, ami megérdemli a spécibb perifériát és még sorolhatnám. Ezek az irányítók persze nem csak a személyi számítógép tulajok számára elérhetők.

Bármelyik platformot is preferálnánk biztosan találkoztunk olyan játékkal, amit a legszívesebben az addig ismertektől eltérően irányítottunk volna. Talán nem tévedek sokat, ha a sportjátékok közül kiemelem a golfot, mely Tiger Woods nevével fémjelezve több platformon is „hódított” és talán abban sem tévedek sokat, ha a sportág monitor/tv előtt ülő rajongói nem a kontroller vagy egér ilyen-olyan mozgatásával szerették volna lendíteni az ütőt.



A technológia fejlődését már évek óta nyomon követhetjük. Megjelentek apróbb szenzorok, melyek többek közt az adott test gyorsulását képesek érzékelni. Mint a legtöbb ilyen találmány, először a komolyabb technikai eszközökben jelentek meg, mint például laptokban ahol kiválóan előre jelezve egy leejtést a winchester fejét alapállásba pozícionálták elkerülve a nagyobb sérülést.

Persze ez csak egy kisebb szelet a hatalmas tortából. Amire rá szerettem volna világítani az az, hogy milyen hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a hétköznapokban, de még inkább a szórakoztatóiparban is megjelenjenek ezek a „termékek”.
A Wii megjelenése nagy port kavart, mozgásérzékelős kontrollere a rá írt játékoknak megfelelő pontossággal segítette egy új élmény átélését.

Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a többi gyártó is eszméljen, miben rejlik a jövő, nekiláttak egy új, - vagy az addig csak porosodó - projektet kidolgozni. Nem tellett bele sok idő mire hallhattuk az első híreket, most pedig már fizikai valójukban próbálhatjuk ki az elmés szerkezeteket.

Innetől már ragaszkodnék a cikk címéhez, így a viszonylag friss megjelenésű Move kontrollerrel tapasztaltakat osztanám meg veletek. A technikai információkat szeretném mellőzni, a szükséges hardverelemek vagy az, hogy a kontroller gömbje milyen színekben képes világítani nem valószínű, hogy sokakat érdekel...






A kezelőszervek nem túldizájnoltak, súlyuk kicsi, kényelmes a fogásuk. A kialakítás miatt átszervezett gombokat szokni kell, de pár óra játék után rá lehet érezni így a navigálás, vagy ami fontosabb egy játék összetettebb irányítása sem fog gondot okozni. Az persze más kérdés, hogy különböző programok különböző kiosztása képes megkavarni az egy sémára beállt elmét, de ki mondta, hogy minden egyszerűen megy majd.

Sajnos nem állt rendelkezésre mindenféle típusú program, így viszonylag kötötten zajlott a tesztelés. A játékok 90% sportjáték volt, de igazából ez nem baj, egyrészről mert szeretem őket, másrészről pedig azért mert célom elsődlegesen a kezelhetőség, precizitás megtapasztalása volt.

Az esetek nagytöbbségében kalibrációval indul a móka. Meghatározott pozíciókat kellett felvenni, hogy a kamera be tudja lőni helyzetünket vagy épp minket kényszerítve arra, hogy arrébb toljuk a kanapét. Pár másodperc után túl vagyunk az egészen, nem kell pantomim művésznek lenni.



Bevallom őszintén eleinte kis tévedésben voltam a technikát illetően, mivel azt gondoltam, hogy mozgatásra csupán 2D-s kamera érzékelése fogja szimulálni. Nem tudom miért gondoltam ezt, nagyobbat nem is tévedhettem volna. A kontroller szabadság fokai minden tekintetben lefedik a szükséges igényeket, így a 3 irányban történő egyirányú mozgás vagy a vezérlő csavarása mind leképezésre kerül.

Elsőként egy pingpong játékot próbáltam ki, ahol e szabadságfokok azonnal megmutatták erejüket. Korábbi flash kedvenceim erősen segítőszándékkal programozott rendszerei itt nem köszöntek vissza, ha itt rosszul suhintottam, akkor bizony ellenfelem kapta a pontot. Megszokva a normál csapkodást a valóságnak megfelelő mozdulatokat próbáltam tenni, és akkor már nem oly nagy csodálkozásomra azt láttam, amit csináltam.

A labdát pörgetni alányesni mind sikerült, idővel egyre tudatosabbá vált, bőven túlteljesítve elvárásaimat. Ebbe a játékban igazából csak az nem tetszett, hogy az általam ütött labdák rendre az asztalon pattantak, lényegében nem tudtam túlütni őket. Hiba vagy nehézségi fokozat nem tudom, demo változat miatt csak az első néhány ellenfél állt rendelkezésre.

Gyerekkori emlékek törtek elő miközben egy „építős” játékkal próbálkoztam. Különböző elemekből kellett tornyot felhúzni elérve a célul kitűzött magasságot - vagy épp rombolni. Építésnél az elemek egymásra rakása nem okozott gondot. Azokat mozgatni a tér bármely irányában vagy forgatni nagyon könnyű volt, szinte gondolkodásmentesen lehetett élvezni a kihívást. A 3D pozícionálás a pingponghoz hasonlóan nagyon jól kihasználható, hosszútávon nem igazán szórakoztató program, de jól bemutatja a lehetőségeket.



A próba egy golf programmal folytatódott, ami csak azért érdemel említést, hogy miként lehet valamit igazán profin elrontani. Átláthatatlan, érthetetlen rendszere tökéletes példa arra, hogy miként nem szabad programozni. Ha egy ilyen játék lenne a felelős a Move promóciójáért, hát nem sokan vennél meg a kiegészítőt! A mozgásérzékelés, mint olyan még elfogadható volt, de a többi része siralmas tönkrevágva ezzel mindent.

A sort néhány Move-al, működő, de azt nem teljes egészében kihasználó programmal folytatnám. Lényegében arról van szó, hogy a pozícionálás ez esetben 2D-ben zajlik. Első a The Shoot amiben több filmforgatás jeleneteit élhetjük át, feladatunk pedig célpontok kilövése. A célzás nem volt túl pontos, amit Én a játék számlájára írnék, mivel a bogárcsapkodós igazi „pofán verem, aki közel van hozzám” típusú progiban minden rendben volt.

Ezek már gyors reakciójátékok, amiben nagyon jól kijön az ha késedelem van a valós és a képi leképezés között. Mivel nem voltam precíziós műszerekkel felszerelkezve csak azt mondhatom, hogy egy hajszálnyival ugyan, de van észlelhető késés. Ha figyeled észreveszed, ha játszol...



A szerkezet több technológia kiváló kombinációja. Az eddigi kifejezetten Move-ra készült kategóriájukban FUN-nak nevezett programok (majdnem) mindegyike nagyon jó, igazából más jellegű játékot nem is tudnék elképzelni mellé. Na jó, azért régi kedvencemet az Oblivion-t végighadonásznám vele, de ezt most hagyjuk, fun fun fun, ez kell most!

Kezelhetősége, precízsége mind arra sarkall, hogy ajánljam azoknak, akik rendelkeznek a Sony konzoljával, de sajnos van egy nagy hátránya. Nem nem, ne örüljön annyira az ellentábor, mert nem a kütyüvel van a baj, sokkal inkább a játékfejlesztőkkel. A Move-ban vagy akár mondhatom azt is, hogy a riválisok termékeiben hatalmas lehetőségek vannak, de amíg olyan programok (is) jelennek meg Move vagy más támogatottságot jelölve, amik finoman fogalmazva sem felelnek meg a követelményeknek, addig lesznek olyanok akik csalódni fognak a termékben.

A parti programokkal egy réteget már meghódítottak, most a hc arcokon van a sor, el is kezdődött a térítés „régi” exkluzív címek múvosításával!

Ha még nem próbáltátok irány egy nagyobb elektronikai üzlet...