Alan Wake - PC teszt

Az Alan Wake című játék főszereplője egy sikeres bestseller krimiíró, aki a legsötétebb rémálmait próbálja regénybe önteni. Azonban Alan tervei nem úgy alakulnak, ahogy kéne. Minden amit írt és kitalált, azok valóra váltak.

Mivel lehetne jellemezni az Alan Wake című játékot? Annak idején a Microsoft és a Remedy PC "tech-demóként" állította be a nyilvánosságnak, olyan szavakat használva, hogy a kétmagos és négymagos procis gépek etalon játéka, tehát ezeken a gépeken maximális beállítások mellett gyönyörűen futtatható lesz. Nem beszélve a Windows Vista rendszerek "bereklámozásáról" sem. Aztán mi lett belőle? Nem lett PC-s kiadás, de jött egy Xbox360-as verzió. A Vistának meg "lőttek". Két évet kellett várjunk, hogy megkapjuk a PC verziót.


Technikailag igen jól teljesít a játék, már-már Batman Arkham City szerű komplexussal bír, több akar lenni, mint egy egyszerű videójáték. A Remedy produkciója egy gondosan kialakított, részletekben gazdag elbeszélés, melyben kellő mértékben van laza rész, akció és némi félelem érzés is. Az Alan Wake legnagyobb erőssége a sztori részletekben mutatkozik meg. A Remedy olyan hangulati elemeket tett bele, hogy a játszó gamernek könnyen adhat ihletet mondjuk egy Stephen King könyv kiolvasása. Alan Wake tulajdonképpen a nagy írók sikerét érte el, mint pl. az előbb említett legenda vagy Alfred Hitchcock. Az író nemcsak alkot, sikeres is szeret lenni.


A Remedy forgatókönyvírói elég jól felhasználták a játékában a nagy írók által létrehozott, megírt részleteket. Sőt, olyan annyira elmélyültek ezekben a dolgokban, hogy több sorozat is ihlette az epizód kezdését, valamint annak lezárását. A játékosnak egy-egy epizód befejezésekor, illetve kezdésekor olyan nagy sorozatok is bevillanhatnak, mint a Twin Peaks és a nagy sikerű X-akták. Ezek alapján ha meg kellene határozni a játék műfaját, akkor arra jutnánk, hogy az Alan Wake egy mesterien kivitelezett, erős idegzetűeknek készült pszichológiai thriller játék, amit nagyon könnyen el lehet képzelni könyv vagy TV sorozat formájában is. Sőt mi több, én speciel úgy éreztem magamat, mintha egy sorozatot néznék.


A sztorin látszik, hogy a készítők sokat foglalkoztak vele: Alan Wake és múzsája, Alice éppen kirándulásra készülnek egy Bright Falls nevezetű kisvárosba, ahol hamarosan elkezdődik az Őzfesztivál. Alice ötlete volt, hogy ide kiruccanjanak, mivel Alan meglehetősen magába fordult, és két éve egy mondatot sem képes írni. Alice kedvesére gondolt, ám a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt főszereplőink szerették volna. A nőt valaki, vagy valami elrabolja. Innentől kezdve Alanből egy hős ikon kezd megíródni, vagy inkább kirajzolódni. Minden nem az, ami ebben a gyönyörű, idilli kisvárosban látszik, hiszen éjjelente sötétségbe borul, valamint a legtöbb lakót egy bizonyos sötét erő irányít. Ők a takenek, vagyis a megszállók. A sztoriból azt vehetjük észre, hogy Alan Wake már megírta ezeket, ami vele kapcsolatosan történnek, csak nem emlékszik rájuk. A játékmenet során mindig lehet találni elhagyott kéziratokat, amiket vélhetően Alan által kitalált karaktere, Zane hagy maga után, ezzel is segítve hősünk előrehaladását. A kéziratot nem időrendi sorrendben találjuk meg, de ezek meglehetősen fontos kellékei lesznek történetünk során, hiszen többek között előre figyelmeztethetnek minket egy kialakuló veszélyre.


A történet epizodikusan folytatódik hat fejezeten keresztül (+2 különleges fejezet is van hozzá). Egy epizódot kb. másfél vagy két óra alatt lehet teljesíteni, embere és a játéknehézség válogatja. A Remedy nagyon jól felépítette ezt a fajta epizodikus játékmenetet, hiszen kezdéskor mindig a valóságban (a jelenben) vagyunk a főhőssel (gyakran visszaemlékezős részekkel indítanak, a múltban) és laza részeket kell megoldani, majd hirtelen az író által elképzelt világot ellepi a sötétség. Ilyenkor főhősünk számára csak a világosság, és a kivilágított helyek jelentik a biztonságot, valamint a nála lévő zseblámpa. A nappali részek folyamán minden és mindenki ártalmatlan, de az éjszaka az teljesen megváltoztat mindent, ugyanis ilyenkor jönnek a takenek, akiknek a feladata hősünk likvidálása. Alannél elég szegényes fegyverfelhozatal van, de mit is várnunk egy ilyen típusú pszicho-túlélő játéktól. Azért megfordulnak kezünkben pisztolyok, sörétesek és vadászpuskák is. Ezek többnyire hatástalanok a megszállók ellen. De van rá módszer, hogy semlegesítsük ezeket a lényeket. Fő forrásunk az elemlámpánk, melyet a takenekre kell tartani és le kell "világítani" (vagy sütni, égetni? sry nem találtam jobb kifejezést rá) róluk a pajzsot jelentő sötétséget, majd pedig egy pontosan irányzott fejlövéssel könnyen sebezhetőek.


Arzenálunk nagy részét tehát a különböző fényforrások fogják adni, mint pl a jelző pisztoly, a fénygránát, vagy a fáklya. Életmentő helyzetek tudnak kialakulni ezek segítségével. A takenek kijátszása meglehetősen nehézkés ezek nélkül, van hogy meg kell küzdenünk velük, de olyan is lehet, hogy simán kitaktikázhatjuk őket, amennyiben megfelelő fényforrás van nálunk. A fénygránát és a jelzőpisztoly tömegoszlató "fegyverként" is felfoghatjuk. Ha ezeket birtokolja a játékos, akkor nagyon könnyű dolga lesz a lények ellen. Lőszerekből nem túl sok van, így az Alan Wake rendelkezik a fentebb már említett túlélő stílussal is. A lőszerek, az elemek és a kéziratok mellet gyűjthetünk termoszta kávét is. A zseblámpákból is több fajta van, van amelyik gyenge hatású, és értelem szerűen van olyan is ami nagyon erősen hat akár egy favágó takenre. Önmagában az Alan Wake harcrendszerében semmi forradalmi nincs, hiszen egyik kezünkben pisztolyt, míg a másikban zseblámpát tartunk. Ezeknek a folyamatos használataiból áll össze egy kis lövöldözős rész. Támadás ellen nagyon jó reflexre lesz szükségünk, ugyanis a takenek ütései a Shift billentyű segítségével kikerülhető, amennyiben sikeres a kivédés, a játék pörgőssége belassul. Látványos megoldás.


Az Alan Wake eredetileg sandbox játéknak készült, de a Remedy gyorsan gondolt egyet és úgy döntött inkább sztori orientált játékot készítenek. Igen, ám, a sztori linearitás ellenére azért pár fejezet képében picit megnyílik a tér, és ilyenkor autóval (ajánlott) utazhatunk. Persze senki se gondoljon GTA szerű bejárható területre, a játékmenetre tehát alapvetően a linearitás jellemző. Az Xbox360 verzióhoz képest a látványvilág számottevően javult, az optimalizáció is jól teljesített, a térlátás, a köd, a növényzet, valamint a környezet grafikai ráncfelvarráson mentek keresztül. A karaktermodelleken és némi javulás fedezhető fel. A hangok kiváló minőségűek, beleértve a mesterien megkomponált zenéket, a zajokat és a suttogásokat is. Mindezeket egybevétve az Alan Wake mind látványvilágban, mind pedig audiovizualitásban csillagos ötösre vizsgázott le a Hungamernél.


Összességében az Alan Wake egy zseniális játékra sikerült. A Remedyt mindenképpen megdicsérjük, hogy volt bátorságuk kiadni egy olyan játékot, amiben a single player kampány dominál, sőt azt még két epizóddal ki is egészítették, amelyek a teljes sztori megértését készítették elő, meglehetősen jó tálalásban. Ritka az olyan játék, amely a fényre épül, ezért a megvásárlását kötelezően ajánljuk.

Ami jó:
  • epizodikus játékmenet
  • részletesebb grafika
  • hangulat: pszichológiai túlélő játék keveredése a hétköznapi elemekkel
  • hangok
  • gyűjtögetés
  • részletes, mély nyomot hagyó sztori 
  • Steamworks
Ami nem jön be:
  • picit rövid lett a játékidő
  • Alan ruhatára szegényes 

Értékelés
9.0

 Játékmenet:

Viszonylag változatos, epizodikusan előrehaladó stílus jellemzi.

9.5

 Hangulat: 

A játék egyik legmeghatározóbb eleme, és ehhez hozzá járul a kiválóan kezelt pszichológiai elemek



9.5

 Grafika: 

Szintén a játék egyik legjobb pillanata, maga a látványvilág és az egészen jól optimalizált motor.

9.5

 Hangok: 

A zenék, a szinkronok és az effektek nagyon hatásosak lettek. Első osztályú


9.0

 Szavatosság: 


Több órás kikapcsolódást (inkább félelmet) nyújt. Évek múlva is elő lehet venni.

Summary
9.5
A Remedy megmutatta, PC-re egy tökéletes átiratot készített. Must have kategória. Sőt, mi több esélyes az Év játékára is.




 Hungamer GOTY 2012 jelölés:
  • A legjobb TPS
  • A legszebb játék
  • Az év hőse (Alan)
  • A leghangulatosabb játék
  • Az Év PC-s játéka

Filmhírek: Piranha 3DD poszterek és előzetes

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon szerettem Alexandre Aja 2010-s Piranha filmjét, kellemes kis agykikapcsoló ökörség volt, még a kritika is szerette úgy-ahogy. Viszont a mozikasszáknál nem zsebelt be valami sok pénzt, ennek ellenére elkészült a folytatás, amelyhez nem is olyan rég érkezett két poszter:

















A filmet a Dög trilógia rendezője dirigálta, John Gulager, az írók pedig azok voltak, akik már az előbb említett trilógiánál dolgoztak az úrral, név szerint Patrick Melton és Marcus Dunstan.
A szereplők között olyan nevekkel találkozhatunk, mint David Hasselhoff, Ving Rhames, Gary Busey és Christopher Lloyd.
Érdekességként említeném meg, hogy a bemutatását szépen elcsúsztatták a filmnek, hiszen eredetileg tavaly novemberben kellett volna vásznakra küldeni. A jelenlegi állás szerint a tengerentúlon június 1-n lesz a bemutató. Én kíváncsi vagyok rá, ha valami csoda folytán hazánkban is mozikba kerül, én biztos beülök rá.
Végezetül pedig a szintén nemrég kijött előzetes:

Sniper Elite V2 - gyilkos robbanás

A Rebellion egy újabb videót adott ki a Sniper Elite V2 című második világháborús témájú mesterlövészes játékból. Európában május 4-én jelenik meg PC, Xbox360 és PS3 platformokra.

Syndicate - teszt

Ismét kaptunk egy újragondolt játékot a Syndicate képében a Starbreeze fejlesztői által. Az eredeti játék még 1993-ban jelent meg, amit leginkább taktikus és stratégiai gondolkodásmenettel lehetett jellemezni. A rajongók máig dicsérik a múlt alkotását, nem úgy, mint mostani alanyunkat. 


A 2012-es Syndicate reboot teljesen más lett, mint elődje. A fejlesztők mellőzték a stratégiát belőle, helyette az FPS játékstílusra jellemző dolgokat vetettek be. A Chronicles of Riddick fejlesztői az FPS műfajban meglehetősen otthonosan mozognak, ez mondjuk meg is látszott a Syndicaten is. Bevallom őszintén a 90-es évek elején kiadott produktumhoz nem volt szerencsém, így az új játék némiképp valamilyen szinten bejött, tetszett és néha utálni is tudtam. Újoncként vethettem be magamat a sztoriba, a lövöldözős részek kellően hatásosak lettek, de még így is vannak hiányosságai, többek között a sztori az nagyon gyengére sikerült.


Rájöttem, hogy a Syndicate csupán egy szórakoztató lövöldözős játék lett, amit az ember egyszer elővesz, majd gyorsan kijátssz. Ez után pedig a dobozt elteszi a polcra porosodni. A Single player kampány meglehetősen lapos, és értékelhetetlen vacak. Sőt a sztorinak még úgymond lelke sincs, annyira semmitmondó lett, hogy ez már a katasztrófa szintet súrolja. A sztori szerint egy Kilo nevezetű ügynököt alakítunk, akit elég jól bedrótoztak az EuroCorp katonai vállalatnál az illetékesek. Ő meg kapta a DARTS 6 nevezetű chippet, mely segítségével szuper katonává vált. Embereket irányíthat, dolgokat mozgathat meg a beépített kütyüvel. Ezeket a high-tech kütyüket egyelőre a katonák, ügynökök, és a kormány emberei használják elég céltudatosan, legyen az jó vagy rossz helyzet. 


Ha egy ügynök az EuroCorphoz tartozik, részt kell vennie minden piszkos ügyben. A legtöbb vállalatok ádáz küzdelmet, és kémkedést folytatnak egymás közt. Velük találkozhatunk a sztori végigjátszás alatt, különböző helyzetekben, és pár fontos döntésekben karöltve. A történet tehát annyira semmitmondó szar lett, hogy egy kezdő játékos is megmondja ki lesz a főboss, meg kibe lesz szerelmes Kilo hősünk. Komolyan, EA-nél hogy gondolták így kiadni a játékot. Ráadásul a sztori elég rosszul passzol az igen steril környezethez, elvétve vannak jól kidolgozott környezeti hangulati elemek a játékban, már ami a részletességet illeti.


A játékmenet a jól bevált első személyű lövöldözős harcokra épít. Vannak pár új fegyverek, amiket kedvünk szerint váltogathatunk, cserélhetünk le. A legtöbb stukkernek van egy alternatív tüzelési lehetősége, eldönthetjük, hogy fél automata, vagy automata fegyver legyen X fegyverből, bár ez nem oszt nem szoroz a játékélményen sem. Csak egy plusz lehetőség az FPS fanoknak. A fegyver modelleket és azoknak hangjai illeti némi dicsérő szó, a Starbreeze ugyanis megmutatta, hogy igen is ért az FPS műfajhoz. Pályákon keresztül több főnökharcot kell megvívnia Milonak, aki az ellenfél likvidálása után minden chipet felhasználhat. Így a játékmenet kap némi RPG elemet. Fejleszthetjük tudásunkat, technikánkat, közelharcunkat, életerő regenerálódásunkat ökölharc közben, stb.   


A fejlesztéseknek és a frissítéseknek semmilyen értelmét nem látom, hiszen a Syndicate játékideje meglehetősen rövidkére sikerült, kb 4-5 óra alatt végig lehet vinni a sztorit. Az upgradekhez meg kb több, mint 30 képzettség található, ez idő alatt csak a negyedét (vagy majdnem a felét) tudjuk felfejleszteni. A pontokat a bossok legyőzése után kapjuk meg, egy meglehetősen érdekes „kicsapolás” után használhatjuk fel az ellenfél csipjét. Ezt a játékot talán az imént felemásra vizsgázott DART rendszer húzza ki a teljes anyagi csődből. Az igaz, hogy a játékmenet és a játékidő baromi rövid, de ezzel a rendszerrel mégis élvezhetőbbé teszi az akciókat. A DART 6 chippel irányíthatunk mindent és mindenkit, sőt egyes helyzeteknél átláthatunk vele a falon, miközben a használatával eleve lelassul az idő is. Ezeket a frissítések nagyon rosszul vannak megoldva, mert csak és kizárólag bizonyos történetvezetési pontoknál érhetjük el (csak bossfightok után). A Darts 6 3 fő viselkedést tanulmányoz, ezek a breach, a meggyőzés és az öngyilkosság. Ezeket lehet felváltva alkalmazni az ellenségeinken.


Összességében a single palyer kampány és annak sztorija meglehetősen kiábrándító. Az ötletek adottak voltak, de a fejlesztők leginkább az FPS műfajra gondoltak és gyúrták ezerrel. A belevitt RPG elemeket is teljesen feleslegesen alkalmazták a kötött játékmenethez kapcsolódóan. A stuffot egyedül a túlblurozott grafika és a cooperative játékmód menti meg -még- a totális bukástól. Ebben a módban három másik játékossal kell 9 szakaszon végigdarálni és legyőzni a végső bosst. A játék legerősebb része. Ha gondolkodol a beszerzésén, akkor emiatt mindenképpen megéri, de ha a sztori és a kampány végigjátszására gondolsz, akkor inkább várjál pár hónapot, míg lemegy az ára az Originen. Egyszeri végigjátszást ugyan megér, de ezt többet nem fogod elővenni, ha csak nem akarsz a haverokkal egy jót coopozni. A Syndicate egy szórakoztató játék lett, leköt addig, amíg be nem fut egy jobb cím, de utána könnyedén búcsút mondhatsz neki, tehát hamar a feledés homályába merülhet.  Nem lett jó lövöldözős játék, de szar sem. A Starbreeze srácait védve: tisztességes iparos munkát végeztek boszorkánykonyhájukban. Korunk egyik legjobb FPS szakértői, még így is.


Ami tetszett:
  • grafika
  • lövöldözés részek
  • közelharc
  • DARTS 6
Ami nem tetszett:
  • rövid
  • rossz és kifejezetten gyenge sztori
  • steril, néhol fantáziamentes környezet
  • Értelmetlen fejlesztések 



Értékelés
6.0
 Játékmenet:

A lövöldözős részek egész jóra sikerültek, bár a fejlesztések meglehetősen feleslegessé váltak a rövid játékidő miatt.

8.0
 Hangulat: 

A látványvilág és a lövöldözés részek adják meg a kellő hangulatot a Syndicate-hoz. Ezért korrekt, bár nem kiemelkedő.

8.0
 Grafika: 

A játék legerősebb része, a blur effekt túl használata ellenére is. Sokaknak elsőre nyálcsöpögősnek tűnhet a látványvilág.

9.0
 Hangok:

A szinkronszínészek egész jó munkát végeztek, beleértve az egész hanghatásokat is.

5.0
 Szavatosság: 

Eljutottunk a játékszoftver leggyengébb részéhez. Az egyjátékos kampány eléggé sterilre,  és érdektelenre sikerült. Ha nagyon unod magad, mindenképpen vess rá egy pillantást, de lehet végig se tudod majd játszani. Ugyanis nem tud lekötni hosszas időre.

Summary
7.2
Magamat idézve: A Syndicate egy szórakoztató játék lett, leköt addig, amíg be nem fut egy jobb cím, de utána könnyedén búcsút mondhatsz neki, tehát hamar a feledés homályába merülhet


Hungamer GOTY 2012 jelölés:
  • Az Év csalódása
  • Az év zenéje

Hitman és Max Payne dobozképek

Két új dobozkép futott be a Hitman Absolution és a Max Payne 3 játékról, amiket maguk a készítők erősítettek meg még a hét folyamán. Utóbbi játék június elsején jelenik meg PC-re, míg előbbi valamikor idén ősszel.


Warface - Az osztályok

A Crytek egy vadonatúj videót adott ki a Warface című játékról (Cry Engine 3), melyben az osztályokat, a választható kasztokat mutatják be. A fejlesztők Free to Play alapú koncepcióval ruházták fel a háborús atmoszférában játszódó FPS-t. Megjelenés még ebben az évben, a bétára pedig érdemes jelentkeznetek!

Hungamer Filmajánló: Védhetetlen

Mielőtt belevágnék a kritizálásba, gyorsan bemutatkoznék. Jason13 vagyok, ha úgy vesszük még új itt (régebben megjelent a blogon egy-két írásom) és én is filmekről fogok ide pötyögni, na, meg pár mozis hírrel is próbálok majd szolgálni.

Védhetetlen

Eredeti cím: Safe House
Stílus: akció-krimi
Játékidő: 115 perc
Rendező: Daniel Espinosa
Forgatókönyv: David Guggenheim
Főszereplők: Denzel Washington, Ryan Reynolds, Brendan Gleeson


Daniel Espinosa nem kockáztatott sokat első amerikai filmjével, hiszen történetileg a Védhetetlen sokszor látott sablonokra épül és fordulatai se mutathatnak újat a műfaj rajongóinak. De az összkép mégis egy szórakoztató akció-darabot mutat, ennek pedig az lehet az oka, hogy a készítők nem a sztorira fektették a hangsúlyt, hanem a pörgős akciókra és a gyors cselekményvezetésre.
A CIA Fok-városi védet házába egy nap behozzák Tobyn Frost-ot, aki már 9 éve árulja az ügynökségről az információkat, bárkinek, aki busásan megfizet neki ezekért. Pár perccel később megtámadják a házat, de árulónk és egy fiatal ügynök elmenekül, a hajsza pedig elkezdődik Frost után, akit egyszerre üldöznek a rossz fiúk és a CIA.


Ahogy már fentebb is említettem, ez a mű nem a rendkívül csavaros története miatt szerethető, hiszen a nézők már az alapsztori ismertetésénél leránthatják a leplet a legtöbb fordulatról.
Viszont attól kezdve, hogy beindul a hajsza, nincs megállás a stáblistáig. Pörgős autósüldözések, lövöldözések és brutális bunyók követik egymást a befejezésig, nem mellékesen az akciók igencsak változatos helyszíneken játszódnak. Nekem személy szerint két kedvencem volt, a nyomornegyedes és a stadionos üldözés. 
De két csihi-puhi között sem kell unatkoznunk, hiszen az igencsak profi színészek játékukkal gondoskodnak arról, hogy figyelmünk ne lankadjon. Persze, egyikük nevére se emiatt a film miatt fogunk emlékezni, de amit megkíván egy ilyen műfajú darab, azt hozták.


Negatívumként az egyszerű forgatókönyv mellett még a kissé középszerű zenét tudnám felhozni, Ramin Djawadi dallamai sajnos híján vannak az emlékezetes és fülbemászó motívumoknak. De mindent összevetve, szórakoztató darab ez, ütős akciókkal, remek képi világgal és jó színészekkel. Persze, egy erősebb történettel akár még ezt a teljesítményt is lehetett volna fokozni, de a készítőknek így sem kell szégyenkezniük.



Értékelés: 7/10