Hungamer Filmajánló: A végső menet

- Eredeti cím: Warrior
- Stílus: Sport dráma
- Rendező: Gavin O'Connor
- Forgatókönyv: Gavin O'Connor, Anthony Tambakis, Cliff Dorfman,
- Főszereplők: Tom Hardy, Joel Edgerton, Nick Nolte

A sport film igen hálás téma tud lenni. Az ember könnyen tud azonosulni a szereplőkkel, az emberi akaratot és a kitartást mindenki díjazza és bizony a sportolók azok akik ilyenkor az eszünkbe jutnak. Nem is igazán lehet ezeket a filmeket elrontani, én nem is emlékszem olyanra, amit utálnék. Kedvenceim például a Rocky, a Minden héten háború, vagy a 2010-es A Harcos. Jelen cikkünk alanya a Warrior (tekintsünk el a borzasztó magyar címtől) is a sport drámák mezőnyében indul. Amerikában, már szeptemberben láthatta a nagyérdemű, hozzánk több mint fél éves késéssel érkezett meg. Nekem már decemberben szerencsém volt látni Blu-ray lemezen egy ismerősömnél, nem várta meg a hazai premiert és szólt, hogy ugorjak át hozzá és nézzem meg. A továbbiakban arról lesz szó, miért is a 2011-es filmek egyik legjobbja a Warrior.

Paddy Conlon (Nick Nolte) egy megkeseredett öreg edző. Súlyos alkohol problémái miatt a családja már rég elhagyta, senki sem akarja látni. Hatalmas meglepetésként éri, hogy a kisebbik fia Tommy (Tom Hardy) az Irakban harcoló katona hazajön, és bár nem túl finoman megkéri, hogy készítse fel egy MMA (kevert harcművészetek) bajnokságra. Paddy örül a lehetőségnek, talán kapott még egy esélyt, hogy helyrehozhassa kapcsolatát vele. A sors úgy hozza, hogy Paddy idősebbik fia és családja komoly anyagi problémákkal küzd. Brendan (Joel Edgerton) tanári fizetéséből nem tudnak megélni, így néha mellékesként, kisebb MMA bajnokságokon lép fel. Végül ugyanazon a versenyen is indul, ahol az öccse is.
A Warrior az utóbbi idők egyik legerősebb mozija, ehhez kétség sem férhet, mellőzése az Oscar gáláról mélységesen felháborított engem és biztos vagyok benne, hogy még sokan másokat is. A film nagyon jó tempót diktál, van idő megismerni és megszeretni a karaktereket, amikor kell akkor drámázik, amikor kell akkor pedig ügyesen felpörög és izgalomba hoz. Érdekes módon keverték a realista és színpadias stílust. Nem kell megijedni, nem kezdenek el énekelni vagy ilyesmi, csak néha érezni, hogy egy-egy jelenet eléggé megkreált, kissé talán hatásvadász. Hogy ez baj-e? Őszintén szólva engem nem zavart, nem pofátlan módon tolják az arcunkba. Akinek esetleg beugrott valami a már fentebb emlegetett A harcos című filmről, nem véletlen. Az alapfelállás nagyon hasonló. Két testvér, egy sportágban, komoly probléma a családdal. Viszont itt még mindketten aktív résztvevői a sportnak, és a családi probléma is nagyon más. Az alkoholista papát ugye egyik fia sem akarja látni. Tommy pedig nagyon dühös bátyjára, mert úgy érzi cserbenhagyta amikor elment otthonról. A személyes sérelmeket pedig két fronton kell megvívni, a ringben és ahol fontosabb a szívben.
A színészi teljesítmény a film egyik legerősebb pontja. Nick Nolte talán élete legnagyobb alakítását nyújtotta, őt jelölték is Oscar díjra, de a díjat nem kapta meg. Minden egyes megmozdulásán és mimikáján látszik az elgyötörtség, és a görcsös megfelelni akarás, hogy helyre hozhassa a hibáit. Joel Edgerton játéka eléggé visszafogott, egy tanár és családapához ez is illik, de amikor harcolnia kell akkor bizony ő is megmutatja mit tud. Ez a jól elválasztott kettősség nagyon tetszett és hamar meg is kedveljük a karakterét. A film igazi ütőkártyája viszont TOM "FUKKIN" HARDY! Ez a fickó valami hihetetlen mit művelt és a karaktere is remek! Igazából eleinte úgy tűnhet, hogy egy beképzelt őstulok, aki szarik mindenre és mindenkire de aztán kapunk róla némi információt, bár nem sokat és hiába nem toleráljuk minden lépést, megszeretjük. A legérdekesebb és legtitokzatosabb karakter az övé és Tom Hardy bravúrosan oldja meg ezt a szerepet. Bár a Bronson című filmje óta meg sem lepődök ezen. Azóta Tom Hardy a kedvenc színészeim közé lépett be. Idén pedig biztos vagyok benne, hogy menthetetlenül felkapott sztár lesz, az új Batman filmben a The Dark Knight Rises-ban ő játsza a főellenséget Bane-t.
A film zenéi bár nem díj nyertesek, nincs igazán kirívóan jó közöttük, mégis szerves részét képezik a filmnek, minden egyes jelenet alá a pont odaillő muzsikát találták meg. A harc jelenetekhez pörgős, a drámaibb részekhez lassú, és nyugis zenék lettek kiválasztva. A fényképezés és kamera kezelés is szép, profi de igazából itt sem találtam olyan kimagaslóan jó részt. Ettől függetlenül a film hangulata remek, egyszer sem éreztem azt, hogy abbaakarom hagyni a nézését. A végén kissé rezgett a léc, hogy most átesnek a ló túloldalára és megy át az egész valami undorító giccsbe, de szerencsére ez nem történt meg.
Ha már Warrior a film címe, az olvasó biztos felteszi a kérdést "Van ebben harc is, vagy csak drámáznak?" Van bizony, kellő mennyiségű és minőségű. Rendkívül látványos, de realista módon (egy-két helyen leszámítva, ahol feláldozták a realitást a dráma kedvéért). Sokaknak nem tetszett, hogy a legtöbb harc nagyon rövid, túl hamar győz ez, túl gyorsan ütik ki azt. Nekik üzenném, hogy nézzenek már meg egy MMA vagy ketrecharc közvetítést valamelyik sport csatornán. Legtöbbször a második menetig is sem jutnak el. Ez egy rendkívül brutális sport, elég egy emberesebb paraszt lengő, vagy egy rossz lépés és máris vízszintesben van az ember. Szinte kiszámíthatatlan ez a sport.
Sokan biztos kíváncsiak rá, vajon melyik is a jobb a The Fighter vagy a Warrior. Szerintem mindkettő film egy remekmű. Mindkettő szórakoztató, a The Fighter sokkal életszagúbb, ez nem meglepő, mégsicsak igaz történetet dolgoz fel. Mindkettőben erős a színészi játék és tényleg bitang erős darab mindkettő. Mégis, én a Warrior mellett döntök. Valahogy sokkal jobban megérintet és szórakoztatott. Továbbá itt mégcsak selyteni sem lehet, hogy a film végén ki fog győzni. Engem teljesen lenyűgözött, egy megható és szerethető sport dráma.
5/5