The Critter Chronicles teszt

A The Book of Unwritten Tales: The Critter Chronicles-nek úgy álltam neki, hogy nem olvastam utána, nem néztem trailereket és bár az ezek nélkül is kiderült, hogy ez egy már létező játék folytatása, az első résszel sem töltöttem el időt. Előbbit azért, hogy csak a játék legyen rám hatással, mindenféle körítés ne. Utóbbinak pedig az volt az oka, hogy kiderüljön, működik-e önállóan vagy kell hozzá az első rész. Nos, a hatás abszolút pozitív, a kérdésre pedig igen a válasz :) De kezdjük az elején.

Hajókázás a felhők felett

A menü kifejezetten hangulatos, egy feltehetően kandalló által megvilágított vaskos és gyűrött könyvben lapozgatva érhetjük el az egyébként kevés beállítási lehetőséget. Érdekes, hogy új játék indításakor normal és hard fokozat közül választhatunk, nincs easy mód. Ez persze dobálózás a nevekkel, lehetett volna easy és normal is, de így senki nem fogja úgy érezni, hogy gyenge játékos, aki könnyű fokozaton vállalja csak be a játékot.

Ami rögtön feltűnik, az a kiváló zenei aláfestés. Az egész egyszerre epikus és játékos, nagyon eltalálták. Kicsit néhol a Diablo 2 Lord of Destruction zenéjére emlékeztetett. A képi világ is igen jóra sikeredett, szép, színes és érdekes háttereket kaptak a különböző helyszínek. A karakterek viszonylag jól ki vannak dolgozva, bár az animáció nem mindig tökéletes (egyik főhősünk pl. nagyon furán sétál szerintem). Végül ezzel kapcsolatban egy abszolút szubjektív vélemény: az egyik főszereplő karakter, Nate, kicsit béna lett. Vagyis nem béna, hanem olyan semmilyen, nem túl karakteres. Ez a játék során egyébként szinte egyáltalán nem zavart, csak nem akartam magamban tartani.

Jeti vagy nem jeti, mit gondoltok?
Az első fél óra természetesen a felfedezéssel telt. Ahogy egy jó point and click kalandjátékhoz illik, az ember minden olyan tárgyra klikkel, amit kicsit is használhatónak vél vagy ami “kilóg” (saját textúrával rendelkezik, ezért eltér az előre rajzolt háttértől). Ebben a játékban nem mindig annyira látványos ez utóbbi, viszont segítségünkre lesz, hogy a kurzort használható/megvizsgálható tárgy felé mozgatva, a játék kiírja a nevét és az elvégezhető cselekvést. Ha pedig végképp elakadtunk, a space megnyomásával láthatóvá válik az adott képernyőn található összes olyan tárgy, hely, amivel interakcióba léphetünk. Bizonyos tárgyakat felvehetünk, hogy később máshol használjuk őket. Ezek a tárgyak adott esetben kombinálhatók is egymással, így néha igazi Macgyverként szabadulhatunk ki szorult helyzetünkből. A továbbjutáshoz gyakran különböző feladványokat, fejtörőket kell megoldanunk, ezek nehézsége változó, én nem találkoztam nagyon lehetetlennel - igaz, nem hard fokozaton játszottam. A játékmechanika kb. ennyi, ha nem ez az első kalandjátékunk, nagy nehézségbe nem fogunk ütközni.

Főszereplők és pingvinek

Ami a történetet illeti, hát, azt nektek kell majd megtapasztalnotok, nem akarok semmit lelőni előre. Legyen elég annyi, hogy vicces, néhol kissé elborult és szerethető. Az egyik főszereplő egyébként eléggé hajaz Guybrush Threepwoodra (aki nem tudja ki az, először is szégyelje el magát, másodszor pedig irány a Steam és a Monkey Island első része), ugyanolyan kétbalkezes fickó ez a Nate is. Van ám egy másik főszereplő is, Critter, akit a nyitóhelyszín után ismerhetünk meg, ő egy földönkívüli rózsaszín izé, aki egyáltalán nem lóg ki a furcsa fantasy világból.

Szó bennszakad..

A játék humora nekem nagyon bejött. Néha előfordulnak esetlen vagy kiszámítható poénok, de alapvetően vicces és látványosan nem veszi magát komolyan. Például amikor főhősünk a repülő hajó oldalán, a propellertől kb. egy méterre megjegyzi: “egy rossz mozdulat és lőttek a játék besorolásának”. Ilyen beszólásokra folyamatosan számíthatunk, jellemzően a furcsa kombinációk vagy nem megfelelő tárgyhasználat próbálkozásokat is ilyenek kísérik.  Talán még egy dolgot érdemes kiemelnem, mielőtt mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt a játékot: a szinkronszínészek munkáját. Szerintem elég jól eltalálták a szereplőkhöz a hangokat, a színészek pedig átéléssel mondják el a szövegeket, vagyis a játék ezen a téren is szépen teljesít. Ennél több mondanivalóm nincs is, aki nem irtózik a kalandjátékoktól, az nyugodtan tehet vele egy próbát, nem fog csalódni. Én pedig azt hiszem, beruházok az első részre - közben azért sikerült utánaolvasni, a The Critter Chronicles az első rész előtt játszódik.

-ndever-

Értékelés
9.0Játékmenet:

Mindent tud, amit egy point and click kalandnak tudnia kell.
9.0 Hangulat: 

Szinte tökéletes, a poénok 95% betalál. A játék világa pedig lenyűgöző.
8.5Grafika: 

Csodálatos hátterek és helyszínek, ugyanakkor a karakterek kidolgozása lehetne egy fokkal jobb.
9.5Hangok: 

A zene és a szereplők hangjai egyszerűen szuperek!
9.0Szavatosság:

10-12 órát biztos eltart, mire végigviszi az ember. Utána pedig jöhet a hard fokozat!
Summary
9.0Nagyon jó kalandjáték a Critter Chronicles. Vicces, nem erőlködik és nem vesz komolyan semmit, saját magát sem. A történet is érdekes, a karakterek is szerethetőek, a képi világ pedig varázslatos. Mindenkinek ajánlom!

The Incredible Adventures of Van Helsing - új trailer

Új videó jelent meg a magyar fejlesztésű játékból...