Space Engineers - Teszt


Teszteltük az új űrhajó építős mókát...

Hegemony: Rome - Rise of Ceasar - Teszt


Teszteltük az új stratégiai játékot! Julius Cézár ajánlásával...

A holnap határán - kritika

Szeretem a pozitív meglepetéseket. Szeretem, amikor egy fű alatt kúszó, ugyan magát előzetesek formájában megmutató de nagy feltűnést mégsem keltő alkotás, messze túlteljesíti a minimális elvárásokat, amik vele szemben már kialakultak és egy sokkal jobb és szórakoztatóbb élménnyel ajándékoz meg. Ez pedig kiváltképp akkor működik a legjobban, amikor a sok agyonhypeolt szupermozi pontosan azért mond csődöt mert nem képes teljesíteni azokat az elvárásokat, amik velük szemben megfogalmazódnak, míg a meglepetésfilmek, sok esetben nem csinálnak többet, minthogy az általuk felvállaltat teljesítik, viszont azt maximális hőfokon. A holnap határa pontosan ilyen film és bizony Pókember ide, Godzilla oda, pontosan ez a film az, amit nyugodt szívvel jelölhetek ki, mint a nyári szezon egyik legjobbja.

Közeli jövő, beüt az idegeninvázió. Az emberiség eleinte defenzív állapotba kerül, majd megpróbálkozik egy hatalmas ellentámadással. Bill Cage (Tom Cruise) őrnagy, aki akaratán kívül kerül bele az akcióba, hamar felméri, hogy az esélyek nem túl jók: Az idegenek percek alatt felmorzsolják az offenzívát, és ő maga is meghal. Viszont ekkor váratlanul egy időhurokba kerül, aminek következtében újra és újra átéli a támadás előtti napot, hogy aztán újra és újra meghaljon, miközben senki sem hisz neki, és semmi esélye sincs, hogy ebből a helyzetből kikerüljön. Egyetlen választása marad, hogy megpróbálja kiképezni magát és megfordítani a háború menetét, a veterán harcos Rita Vrataski (Emily Blunt) segítségével.

A történet lényegében faék egyszerűségű, de nem abból a fajtából, ami sérti a néző intelligenciáját, hanem az, ami tisztában van ezzel így, nem kívánja agyonbonyolítani, a stílusjegyeket kiforgatni, stb, stb. Könnyed és egyszerű akció-sci-fi, ami ugyanakkor mindent megtesz, hogy a keretei között maximális legyen a mozgástere és a koncepciójából is a megpróbálja a lehető legtöbbet kisajtolni. És itt adhatunk felsimogatást a forgatókönyvíróknak (közöttük az Oscar-díjas Christopher McQuarrie), mert a cselekmény nemcsak feszes és pörgős (nincs tele felesleges párbeszédekkel vagy karakterdrámával), de egyúttal remek humora is van, ami főleg a főhős szituációjának abszurditására épít meglepően jól, ráadásul arra is képes, hogy egy minimális de működőképes és hihető jellemfejlődésen vigye végig.

A rendezői székben ülő Doug Liman is pontosan tudja, hogyan kell ezt a sztorit tálalni. A tempó egyszerre intenzív, mégsem kapkodó, az akciók nyersek, dinamikusak, tökösek és elegánsan rendezettek (értsd nincs rommá vágva, és a kameramunka is követhető), a speciális effektek és a háború által roncsolt világkép dizájnja pedig egyenesen fenomenális. A feszültséget és a zúzást kellő pillanatban váltja a humor és az érzelem (bármiféle érzelgősség vagy giccs nélkül), és hála istennek végig érződik, hogy az alkotók nem veszik halál komolyan az egészet. Tom Cruise nemcsak az akciókban állja meg a helyét, de a tapasztalatlan, gyáva katonából, harcedzett gyilkológéppé váló átalakulásában is meglepően jót produkál, Emily Blunt az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb kemény női karaktert formálja meg, szinte ők ketten elviszik az egész filmet a hátukon. Magán a cselekményen sok logikai lukat találhat az ember, ahogyan sok helyről is lehet összeollózni melyik filmből emeltek át dolgokat, de a film olyan szinten pörög és szórakoztat, hogy ezen legfeljebb a stáblista pergése közben kezdhet el gondolkodni az ember, persze csak ha szereti szőrszálhasogatással tönkrevágni az élményt.

A holnap határa az a film, ami a maga felvállalt de tökéletesen kiaknázott és megvalósított egyszerűségével képes a sikert elérni, mert nem akar világot megváltani, nem akarja átlépni a saját határait, és nincs benne semmi öncélúság, csak és kizárólag a nézőt akarja szórakoztatással kiszolgálni, ami átkozottul sikerül is neki. Én pedig baromi hálás vagyok ennek, mert sokszor csak ennyi kell, hogy egy igazán emlékezetes nyári mozi szülessen.

       
Értékelés
9/10 Az év egyik legerősebb és legszórakoztatóbb filmje