Blackguards 2 - Teszt videóval

Egy kis retro-RPG...

RAGE - RETRO TESZT


A RAGE az ID Software hánytatott sorsú gyermeke, amely sok eltoláson ment keresztül, mire végre megjelent. Elöljáróban azt érdemes tudni róla, hogy 2007-ben a QuakeCon-on jelentették be, és a lövölde a következő generációs IdTech 5-ös motorra készült, ami nagy szónak számított, a motor múltját tekintve. Aztán ahogy telt, múlt az idő, a játék valahogy elfelejtődött és csak időnként kaptunk némi információt róla, ahol megvillant egy-egy kép erejéig, vagy éppen az elhalasztását jelentették be. Végül hosszú idő után 2011 októberében megjelent a játék, viszont addigra sokat vesztett a varázsából.


Egy meteor által lesújtott, poszt-apokaliptikus világban térünk magunkhoz a hibernációból, mindössze 106 évvel a katasztrófa után. Miután 2029-ben az Apophis meteorid belecsapódott a földbe, kvázi kiirtotta az emberiség nagy részét, s akik életben maradtak vagy egymással, vagy a különböző zugokban élő mutánsok ellen harcolnak. Ennek a világnak vagyunk mi a névtelen hősei, vagy ahogy a környezetünkben hívnak, az ”Ark Survivor”.


A Rage-et ha hasonlítgatni akarnám, leginkább a Borderlands-szel mérném össze, mintsem a Fallout-tal, de meg kell valljam az őszintét, nem hasonlít hozzá teljes mértékben. Maga a világ és a környezet hasonló, néhány játékelem itt is visszaköszön, de ez egy merőben más játék. A játékmenet alapja itt sem renget egeket. A sztori nagy részében vezető beosztású embereknek fogunk piszkos ügyeket elintézni, természetesen némi pénzmag fejében, míg a mellékküldetéseket a hétköznapi NPC-k, vagy az egyéb munkákat feltüntető hirdetőtáblák fogják kínálni. Legtöbb esetben egy bizonyos tárgyat kell megszereznünk, embereket felkutatni/megszöktetni, vagy csak simán egy kisebb csoport mutánssal kell elbánnunk. S habár a küldetések repetitívnek tűnhetnek, a helyszínek igen változatosak. A Rage által nyújtott terület nem nagy. Sőt, olyannyira nem nagy, hogy összesen csak 2 nagyobb város kapott helyet a játékban. Ezekhez tartozik egy nagyobb, a banditák által uralt külterület, amit majd a járműveinkkel fogunk átszelni, hogy eljussunk a küldetés helyszínére. S habár ez ad egy kisebb fajta szabadságérzetet a játékosnak, ettől függetlenül ez egy csőjáték. A banditák búvóhelyei, a földalatti metróalagutak, a helyi hadsereg bázisa mind-mind úgy van felépítve, hogy a játékos még csak véletlenül se tudjon eltévedni benne. Viszont elég nagyok ahhoz, hogy 30-45 percet is igénybe vegyen egy misszió teljesítése, ami azért valljuk be, nem rossz arány.


Amivel a játék megmelengette a szívem, az a fegyverarzenál. Az ID Software nem akart ragaszkodni a mai divathoz és ez kicsit meglátszik az inventory rendszerben is. A régi Wolfenstein, Doom, Quake játékokhoz hasonlóan itt is egyszerre akár 9-10 fegyvert is magunknál hordhatunk amit nem látunk manapság egyik játékban sem. A fegyverkínálat bőséges, habár ez is a sablonokra épül. Kapunk revolvert, shotgunt, többféle gépfegyvert, mesterlövész puskát, szögbelövő fegyvert, számszeríjat, rakétavetőt és egy nagyobb kézi ágyút is. Mindezekhez egy rakat lőszert hordhatunk magunknál, ami bőven elég lesz egy bázis totális kipucolásához, és sokszor már a bőség zavarában azt sem tudtam eldönteni, az adott pillanatban melyik fegyvert is használjam. Ha ez nem lenne elég, minden fegyver többféle lőszertípust is képes kezelni, amelyek általában erősebbek, mint az alap. Ezt néhol kicsit túlzásnak éreztem, mivel sokszor az alap lőszermennyiséget sem durrogtatjuk el, de egy combosabb ellenfél legyűrésénél hálásak leszünk ezeknek az extra munícióknak. Ezekhez társul a már említett inventory rendszer is, ami legfőbbképp a kraftolásnak ágyaz meg. A játék során hozzájuthatunk különböző eszközök tervrajzaihoz, melynek ismeretében előállíthatjuk az adott gránátot, medikitet, vagy távirányítású robbanós autót, ha megvannak hozzá a szükséges eszközök. Ezekhez a pályákon elszórva juthatunk hozzá, és menet közben bármikor összepakolhatjuk, de ha úgy érezzük, hogy ezek nélkül is boldogulunk, akkor a helyi kereskedőnél meg is szabadulhatunk tőlük egy kis apróért cserébe. Náluk vásárolhatunk lőszert, fegyverfejlesztéseket, vagy más, hiányzó cuccokat a kraftoláshoz.


A játék során többféle járműhöz is hozzájuthatunk, amelyek fejlesztésére szintén van lehetőségünk. Vásárolhatunk rájuk különféle fegyvereket, mint például minigunt, rakétavetőt, vagy impulzus puskát, de egyéb védelmi mechanizmusokat is beleépíthetünk, legyen szó pajzsról, vagy aknákról. Fejleszthetjük strapabíró képességüket, gyorsaságukat, kezelhetőségüket, vásárolhatunk rájuk egyedi festéseket és matricákat, egyszóval mindent, mi szem szájnak ingere. Némelyik kiegészítésért pénzért juthatunk hozzá, de az extra kütyükhöz versenyeket kell nyernünk a helyi, versenyekkel foglalkozó vállalkozónál. Az elvégzendő feladatok kimerülnek az időfutam, szimpla verseny, és verseny fegyverekkel játékmódokban, de higgyétek el, az ellenfelek képesek megizzasztani egy komolyabb verseny keretén belül. Az már viszont más tészta, hogy az elérhető fejlesztések több, mint háromnegyedére nem lesz szükségünk, hacsak nem magasabb nehézségi fokozaton játszunk a játékkal. Az útonálló banditákkal nem muszáj leállnunk harcolni, noha némi készpénz üti a markunkat minden elpusztított jármű után. De ha úgy tartja kedvünk, simán elhajthatunk mellettük. Amennyire beharangozták a járművekre fektetett hangsúlyt, olyannyira elhanyagolható a játék ezen része. Ez a Borderlands játékokban valahogy jobban működött szerintem.


A kampány sajnos nagyon rövid. A sztori végigjátszása 10-11 óránál nem tart tovább, hacsak nem spékeljük meg ezt némi mellékküldetéssel. Hiába élveztem a játékot, amint végigvittem a fő cselekményszálat, valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy visszatérjek ebbe a világba. Erre valószínűleg rádob egy lapáttal az, hogy nincs motiváció. A küldetéseket is csak azért csináljuk, mert az a pasas azt mondta, hogy menj és csináld meg, ha visszajössz megkapod a jutalmad. De ezen kívül semmi olyan hajtóerő nincs a játékban, ami miatt teszem azt izgulhatnánk a karakterünkért. Nem derül ki szinte semmi a főhősről, nem lép interakcióba a környezetével, stb… Erre még rátesz egy lapáttal a gyatra befejezés is, és hogy az outro-hoz nulla magyarázatot kapunk. A játékhoz utólag megjelent egy történet központú DLC is, amely pár plusz küldetést és egy fegyvert ad a repertoárunkhoz, a már említett szögbelövőt. Alapjáraton ez egy elég gyatra fegyver, no de a másodlagos kiegészítői annyira erősek és vagányak, hogy a nagyobb páncélzattal rendelkező ellenfeleket is képes a falhoz szegezni pár lövés után. Imádtam. Sajnos a játék élettartamán ez se javít sokat, mert 1-2 órával nyújtja csak meg a játékidőt, ami szintén kevés egy 5 euróért árult kiegészítőtől. A Rage viszont rendelkezik többjátékos móddal is, ami hááát… szerintem nyugodtan hanyagolható. Elsősorban adott egy Road Rage nevű, járműközpontú arénaharc, ahol válogatott járművekkel és fegyverekkel ugorhatunk egymásnak, de ez hamar unalmassá válik. Emellett kapunk még egy nem szokványos kooperatív módot, ahol az egyjátékos mód ismertebb helyszínein kell végigverekednünk magunkat az ellenfelek hullámain és elvégezni a kitűzött feladatot. Mellette szóljon, hogy egyedül is végigvihetjük ezeket a küldetéseket, de egy baráttal azért mégis csak élvezetesebb. Sajnos a pályák száma elég karcsú, és szerény véleményem szerint egy sztoriba ágyazott coop módot azért elbírt volna ez a játék.


De mit tud ez a remek kis új, IdTech 5-ös motor? Nos… semmi olyat, amit más játék ne tudott volna 4 éve. Az a baj, hogy a játék nagyon sokat csúszott. Ami 2007-ben lehengerlően nézett ki, az nem biztos, hogy 2011-ben is megállja a helyét. Hallottunk interjúkat a remek és új technológiákról, melyeket a játék használ, de ez sem sült el tökéletesen. Talán emlékeztek rá, vagy tudtok róla, hogy a játék hatalmas, egyben megalkotott textúrákat használ, ami elvileg a töltési időt és a teljesítményt hivatott javítani, de valamin elcsúszott ez az egész. Vagy maga a motor lett rosszul megírva, vagy csak pikkel némelyik kártyára a motor, de van benne egy rendkívül idegesítő jelenség. Mégpedig hogy a játék (vagy maga a kártya) nem képes időben betölteni a textúrák magas felbontású változatát, így ha hirtelen fordulunk meg, akkor csak másodperces késésekkel tölt vissza a low poly modellekről. Ami iszonyúan zavaró és ocsmány. Állítólag ezen a megjelenéskor kiadott javítások orvosoltak valamelyest, de én már 2 videó kártyával is rendelkeztem azóta, mióta a játék megjelent és a probléma még mindig fennáll. Vagy csak szimplán az AMD kártyákra orrol a motor? Nem tudom biztosan, de felettébb érdekes hibajelenség. De az összkép sem néz ki lehengerlően. Ne kerülgessük a forró kását: addig csúsztatták, halasztották a megjelenést, amíg szép lassan eljárt a motor felett az idő. Maga a játék egyébként vállalhatóan néz ki. A karaktermodellek nagyon szépen lettek megalkotva, a mimikák is élethűek, a környezet is szép, de némely berendezési tárgyra viszont rossz ránézni, olyan csúnya és pixeles. A látványvilág helyenként kapott egy kicsi Cel shading beütést, ami leginkább a fegyvereken látszik. Érdekes egyveleg, de beleillik a látványvilágba. A mesterséges intelligencia sem okoz csalódást. A primitív mutánsok vagy közelharci fegyverrel támadó ellenségek agresszívek, míg a fegyveres banditák és a katonák próbálnak taktikázni, fedezéket keresnek, bebújnak a páncéllal felszerelt társuk mögé, és ha szorít a hurok visszavonulót fújnak. Nagyon meg voltam lepve, mert sajnos nem sok játékban találkozni ennyire jól reagáló ellenfelekkel. A szinkron sem rossz, a fegyverek hangja jó, zenéből sajnos kevés van, de azok is egész jók. Sajnos ellenféltípusból nem kapunk sokat, legtöbbjük úgy tűnik, hogy egy kaptafára készültek, ennek ellenére viszont bitang erősek még könnyebb fokozaton is.


Valljuk be, a RAGE nem lett az ID legsikeresebb játéka, de egy vállalható alkotás, amit nyugodtan egy lapon említhetünk a többi játékukkal. Nem egy kötelezően újrajátszós darab, a teljes árú vásárláson érdemes elgondolkozni ha az ember úgy dönt, hogy beszerezné magának, de egy esetleges folytatást nagyon szívesen megnéznék, mondjuk kicsit több szabadsággal, bővebb történettel és érdekesebb karakterekkel.

Pro:
+ Hatalmas fegyverarzenál
+ Kellő kihívást tud nyújtani
 + A sztori teljesítéséig képes magába szippantani

Kontra: 
 -Elavult, még mindig gyatrán működi grafikus motor
 -Szörnyű befejezés, motiváció hiánya
 -Többnyire csőjáték, holott többet ki lehetett volna hozni belőle
- Rövid játékidő


Értékelés
 5Történet:

Mivel többnyire csak mások megbízásait fogjuk teljesíteni és a helyi elnyomó erők ellen harcolunk, ezért nincs igazi motivációja a főhősünknek és mindezen a megmagyarázatlan befejezés csak ront.
 7 Játékmenet: 

Igazi újdonság nem fedezhető fel benne, de a járműves harc, a nagy fegyverarzenál és az agresszív ellenfelek kellemes egyveleget alkotnak.
 8Hangulat: 

Nincs meg benne az a báj, ami miatt szeretjük többek között a Fallout és a Borderlands játékokat, ennek ellenére képes az elejétől a végéig beszippantani.
7Szavatosság: 

Egyszeri végigjátszásra remek szórakozást nyújt, de nagyon alacsony az újrajátszhatósági faktora. Másodjára már nem képes olyan sok újdonságot mutatni.
7Retro-faktor:

Habár nem ér fel Wolfenstein és Doom magaslatokba, de pár év múlva is kellemes játékélményként fogunk visszatekinteni rá, amit azért néha-néha érdemes elővenni.
Review score
 7Hibái és kiaknázatlan lehetőségei ellenére jó szórakozást biztosít, amire szívesen emlékszik vissza az ember, de nem kínál elegendőt a többszöri végigjátszáshoz. Mindezek ellenére megéri tenni egy próbát vele.

Steam - Mától él a Broadcasting


Plusz itt az FPS számláló.

Resident Evil HD Remaster - Pontszámok


Magas számok.