LEGFRISSEBB HÍREK

American Truck Simulator – Teszt

img
Feb
11
Spread the love

Nem mondok újdonságot azzal, hogy rétegjátékot csinálni sosem volt könnyű.

Nem csak hogy nem könnyű, de bizonyos szempontból eleve elég keserédes feladat, mivel egy rétegjáték definíciójánál fogva a játékosok egy szűk rétegének készül, így még siker esetén se fog tízmilliókat hozni a konyhára, ahogy azt teszi egy „casual” Call of Duty, vagy Assassin’s Creed.

Innen egyből tovább is ugorhatunk a következő következtetésünkre, miszerint ez is az oka annak, hogy az átlag hobbijátékos nem nagyon tudná elkezdeni sorolni a rétegjátékokat, mert egyszerűen nem hall róluk. Ebből a közegből tört ki több-kevesebb sikerrel a cseh SCS Software fejlesztőgárdája 2002-ben 18 Wheels of Steel névre keresztelt kamionszimulátorával. Meglehetősen hétköznapi témája ellenére (vagy épp amiatt) a játék meglepően sikeres lett, és több azonos, és más címen kiadott kiegészítő, illetve európai és amerikai témájú folytatás követte az SCS által lerakott úton, melynek végére most megérkezett az American Truck Simulator, mely ismét az Államok forró aszfaltcsíkjaira kalauzolja el a játékosokat.

Laikusokban felmerülhet a kérdés, hogy mégis mit tud nyújtani egy kamionszimulátor, ami ha nem is kasszarekordokat döntögető bevételeket, de rétegjátékok körében mindenképp ritka, általános elismertséget hozott a sorozatnak. Nem hiszem, hogy ezzel sokakat nem fogok lepni, de nem libabőrgyáros adrenalinrohamokat, vagy monumentális akciójeleneket Épp ellenkezőleg; a végtelennek ható aszfaltcsíkok, soktonnás, sok száz lóerős vontatók, és a változó, kellemes tájak egyvelegéből fakadó bájt, illetve egy egyszerű, de jól átgondolt, és élvezetes játékmechanikát.

A játék alapvetései gyakorlatilag változtatás nélkül lettek átemelve a szellemi elődnek számító Euro Truck Simulatorból, ezért csak azért nem szívjuk a fogunkat, mert a koncepció még mindig ugyanolyan jól működik, mint nyolc éve. A játékos egy kezdő, kvázi nincstelen kamionsofőrként kezdi pályafutását, saját kamion, és komolyabb pénzmag nélkül.

Kezdetben kvázi bedolgozóként szegődhetünk el különböző cégekhez egy-egy fuvarra. Ilyenkor teketória nélkül becsüccsenhetünk a társaság által a fuvar idejére biztosított jármű volánja mögé, és nincs más dolgunk, mint a már jó előre felcsatolt rakományt eljuttatni a célállomáshoz, majd beparkolni a megadott helyre. Ezen a ponton egy kisebb, de igen kellemes újítás került a játékba, mivel a korábbi részekkel ellentétben most már három, különböző nehézségű pozíció közül választhatunk parkolásnál, értelemszerűen a nehezebb beállásokért nagyobb jutalom jár. Az üzemanyagot munkáltatónk állja, a rakomány esetleges sérülései miatt viszont könyörtelenül levonnak a bérünkből, így nem árt, ha nem törjük ketté a trélert félúton. A szorgalmas kis hangyaként összekapart, vagy türelmetlen kis hangyaként banki kölcsönből származó (mert ilyet is lehet) pénzből aztán előbb-utóbb beruházhatunk első saját kamionunkra.

Ezen a ponton nyílik ki igazán a játék a kvázi „tutorial” módként szolgáló bedolgozós rész után, mivel innentől szabadúszóként, akár fuvaron kívül is kolbászolhatunk a sok ezer kilométernyi aszfalton, vagy épp megfelelő összeg ellenében csinosíthatjuk-tuningolhatjuk járművünket. Persze ilyenkor már magunknak kell finanszíroznunk az üzemanyag- és szervizköltségeket, és a fuvarok kezdőpontjába se csak „odateleportálunk”, hanem szépen el kell vezetni odáig és felcsatolni a rakományt. Cserébe természetesen a fuvardíjak is jelentősen bőkezűbbek, amire szükség is lesz, mivel a járgányok fejlesztése, és az újabbak megvásárlása nem olcsó mulatság.

A cégalapításról már nem is beszélve, mivel ha már érezzük magunkban az erőt, akár saját vállalkozásunk útnak indításáról is dönthetünk. Ez komoly tőkét igényel, ugyanis nem csak hogy sofőröket kell felvennünk és fizetnünk, de azoknak kamionokat is kell biztosítanunk, ami – mondanom sem kell – nem két filléres móka, és akkor a cégünk bázisaiként szolgáló garázsok megvásárlásáról és fejlesztéséről még nem is beszéltem. Cserébe beosztottjaink folyamatosan csorgatják a bevételt a zsebünkbe, ráadásul egyre nagyobb adagokban; a levezetett fuvarokkal párhuzamosan ugyanis fejlődnek, egyre professzionálisabb sofőrökké válva.

Ahogy mi is. A bevétellel párhuzamosan ugyanis XP-t is kap kedvenc kamionsofőrünk, mely a fuvar természetétől, a levezetett távolságtól és a választott parkolási nehézségtől függ. Bizonyos mennyiségű XP összegyűjtése után szintet lépünk, ilyenkor olyan képességekhez juthatunk (vagy fejleszthetjük őket tovább), mint a különféle veszélyes anyagok, vagy épp törékeny, vagy értékes rakományok szállítására feljogosító engedélyek, esetleg a fogyasztást csökkentő „Öko-vezetés”, vagy a nagytávolságú szállítmányozás, mellyel a korábbinál jóval időigényesebb, de jobban fizető fuvarok elvállalása válik lehetővé.

Truck Simulator veteránoknak bizonyára eddig nem nagyon mondtam újat, úgyhogy felmerül a kérdés, hogy mi újdonságot várjunk a játéktól, amit még nem láttunk a korábbi részekben? Őszintén? Nos, nem sokat. A fent említett parkolós fícsörön, a minimálisan feltupírozott grafikán, az itt-ott továbbfejlesztett mesterséges intelligencián, meg a most először megjelenő, mozgó radarként funkcionáló rendőrautókon felül nem nagyon fojtanak bele minket a fejlesztők az újítások tengerébe, a legszignifikánsabb innováció ugyanis magában a játékkörnyezetben rejlik. Egyetlen korábbi epizód sem adta vissza olyan hangulatosan Észak-Amerika tájait, mint az ATS. Járjunk Kalifornia festői szépségű tengerparti útjain, vagy Nevada kopár pusztáin, az illúzió minden eddigi SCS szimulátorra köröket ver. Kopott kis benzinkutak, minden eddiginél nagyobb és kidolgozottabb városok, az úttesten lustán átgördülő ördögszekerek, perifériánk szélén elhúzó vadász-, vagy épp permetezőgépek, és még sorolhatnám. Mindezek az apróságok együttesen olyan összképet alkotnak, mely minden eddiginél nagyobb élménnyé teszi Amerika útjainak felfedezését.

Ugyanakkor itt nem mehetünk el a játék talán legnagyobb hiányossága mellett, mely a tartalom hiánya. A megjelenéskor két állam (California és Nevada), valamint mindössze két kamion (Kenworth T680 és Peterbilt 579) volt található a játékban, ez a tartalommennyiség pedig – valljuk be – pár éve még egy demóban állhatta volna csak meg a helyét. A fejlesztők ezen felül ígéretet tettek arra, hogy a következő állam (Arizona), és a következő két jármű (Kenworth W900 és Peterbilt 389) ingyenes DLC formájában fog megjelenni a hetekben, ugyanakkor a további letölthető tartalmakkal kapcsolatosan már nem hitegették a játékosokat; ezekért majd már valószínűleg fizetni kell.

Ezt két okból sem tartom korrektnek. Egyrészt, a játék teljes tartalmára még hónapokat, ha nem éveket kell várnia a rajongóknak, másrészt a hatezer forint körüli vételárat még a nemsokára megjelenő Arizona DLC-vel együtt is sokallom picit ennyi tartalom mellett. Ugyanakkor itt meg kell említeni, hogy mint a korábbi SCS játékoknál, az ATS-nél is gőzerővel dolgozik a modderközösség, kifogástalan kidolgozottságú kamionok, trailerek, hangmodok, és egyéb játékmenetbeli változtatások, kiegészítések garmadáját zúdítva a fanokra, melyek ingyenesek, és mindenki számára elérhetőek.

A korábbi epizódokhoz képest mind grafika, mind hangok tekintetében inkább polírozásról, mintsem komoly fejlődésről beszélhetünk. A grafikai javulás elsőre fel sem tűnik, azonban egy-két óra játék után elkezdenek szembetűnni az újítások; az AI által vezérelt gépkocsik kidolgozása jobb, a városok nagyobbak, részletesebbek, és szebbek, és a fény-árnyék effektek is fejlődésen estek át. A kamionok hangjai is öblösebbek, erőteljesebbek a korábbiaknál, bár ezen a fronton még mindig ráférne egy kis csiszolás a játékra.

Végszóként kijelenthetem, hogy nehéz dolgom van az American Truck Simulator pontozásánál. Egyfelől tagadhatatlan, hogy az eddigi legkiforrottabb, legélvezetesebb Truck Simulatort tisztelhetjük személyében, másfelől amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy egyrészt nagyon kevés az újítás az eddigi részekhez képest, másrészt hogy modok nélkül egyelőre elszomorítóan kevés tartalom található a játékban, ez pedig csak lassan fog változni, és feltehetőleg fizetős DLC-k formájában. Mindezekkel együtt is a játék kötelező darab a kamionszimulátorok kedvelőinek, de azoknak is tudom ajánlani, akik még nem kóstoltak bele a böhöm nyergesvontatók világába.

Pro: 

  • Minden eddiginél szebb és kidolgozottabb tájak
  • A jól bevált alapkoncepció még mindig működik
  • Finom audiovizuális polírozások

Kontra:

  • Újítást csak akkor találunk, ha nagyon keresünk
  • Kevés tartalom

Filmelőzetes

Gaming képek