Bus Simulator 16 - Teszt

Mindig is buszvezető akartál lenni?

Én se, de lássuk be, az ilyen, (játékipari berkekben legalábbis) gyanúsan banális témák gyakran kifejezetten szórakoztató programokat szülnek. Elég csak a nemrég megjelent American Truck Simulator-re gondolni, mely egy sikeres sorozat legújabb tagja, és ha nem is aratott osztatlan sikert, mindenképp pozitív fogadtatásban részesült a játékostársadalom részéről. A Bus Simulator 16 nem meglepő módon hasonlóan hétköznapi témát dolgoz fel, mivel egy belvárosi tömegközlekedési hálózat, azon belül is a buszforgalom életébe enged betekintést. Most azt gondoljátok, ez nem egy olyan tárgykör, amitől sokunk gyomra öklömnyire rándulna az izgalomtól, és igazatok is van. De lássuk be, háborús gammákból meg shooterekből manapság úgyis tizenkettő egy tucat.


Mint mondtam, a stillalive studios (igen, kisbetűvel) fejlesztette BS16 kifejezetten a városi közlekedési hálózatra koncentrál, így a játékot elindítva különösebb lacafaca nélkül rögtön saját újszülött, még erősen gyerekcipőben járó közlekedési vállalatunk élére állít, melynek egy személyben leszünk igazgatója, menedzsere, és alkalmazottja (mint sofőr). Itt ér minket (legalábbis engem) az első sokk, ugyanis nem egy benzinfaló volánja mögött kezdünk, hanem a benzinfalótól pár méterre, gyalog. Bizony, a játékban bármikor felállhatunk a volán mögül, és szaladgálhatunk pár kört gyalogosan, TPS nézetből. A shifttel még sprintelni is tudunk. Jópofa, és egész színvonalasan megvalósított dolog ez a műfajok közötti kikacsintás, és bár totálisan felesleges luxusnak tűnik, később azért megismerkedünk majd gyakorlati hasznaival. A mozgásanimációk persze kicsit esetlenek, és a kamerakezelés sem tökéletes, de szerintem senki nem vár Gears of War szintű TPS mechanizmust egy alapvetően belsőnézetes buszszimulátortól.


Na de az első megdöbbenésen túlesve rögtön végig is csinálhatjuk a - legtöbb mai játékot ismerve - meglepően színvonalas tutorialt, mely során egy visszavonulás előtt álló, tenyérbemászóan joviális, veterán buszsofőr vesz minket szárnyai alá, elmagyarázva buszunk kezelésének, és úgy általában az utasok hatékony transzportálásának csínját-bínját. Nálam újabb jó pont volt, hogy bár a legtöbb kezelőszervet gyorsbillentyűkön is elérhetjük, a jobb egérgombot nyomva tartva szabadon matathatunk a műszerfalon, mely fícsör sajnos egyre több mai szimulátorból hiányzik, pedig szerintem erősen növeli az átélhetőséget.

A megállóba érkezvén először is természetesen indexelünk, jelezve megállási szándékunkat, majd megállunk, behúzzuk a rögzítőféket, "letérdeltetjük" a buszt (ez az, mikor hidraulika segítségével a busz megálló felőli oldala lesüllyed a könnyebb felszállás érdekében), nyitjuk az ajtókat, majd ellátjuk jegyekkel az ezt igénylő utasokat. Bizony, az újkori buszvezetőstandardoknak megfelelően digitális jegypénztárral is rendelkezünk, melyen normál, diák és nyugdíjas vonal-, napi-, illetve hetijegyeket nyomtathatunk dögivel. A megfelelő jegytípus és mennyiség kiválasztása után a kuncsaft a kezünkbe nyom egy adag lóvét, amiből mi többnyire gyors fejszámolást követően visszaadunk valamennyit, majd útjára engedjük.


Ez az ideális forgatókönyv, azonban életünket több, spéci helyzet is nehezítheti, még akkor is, hogy ha épp sikerült elkerülni, hogy a borzadályos vezetési modellnek hála leendő utasaink felét szétkenjük a megálló plexijén (de erről később). A fejlesztők több, random eseménnyel igyekeztek feldobni a virtuális buszsofőrök szürke hétköznapjait, például mozgássérült utasok esetében nekünk kell hátramenve kihúzni a tolószékrámpát (amennyiben nem automatikus rámpával felszerelt buszunk van), de a beragadó ajtókat is saját kezűleg pofozhatjuk helyre, illetve az is előfordul, hogy rá kell szólnunk valakire, aki miatt nem tudnak becsukódni az ajtók. Bár itt némileg csorbát szenved a dolog élethűsége, mert itt magyarhonban ezt általában egy mikrofonba röfögött "takaroggyálmáronnan"-nal szokás intézni.

Utasaink elégedettségét, ezáltal pontszámunkat és bevételünket több tényező is befolyásolja. Evidens, hogy nem árt pontosan a felfestésnél (és nem 15 méterrel arrébb) megállni, időben érkezni, de a térdeltetés elfelejtéséért is pontlevonás jár, illetve az se jó a biznisznek, ha nagy siettünkben ottfelejtünk pár szerencsétlent a megállóban, elvégre aki látta az "Összeomlás a Népszínház utcában" című videót, az tudja, hogy az ilyesmi nincs jó hatással utasaink lelki világára. Ezekre saját érdekünkben sem árt odafigyelni, mivel az utasok elégedettsége egyenesen arányos bevételünk nagyságával, és a céget igazgatni is kell ám; az új buszok és sofőrök bizony nem ingyen vannak. Jópofa apróság, hogy buszainkat némileg "tuningolni" is tudjuk, amennyiben kiválaszthatjuk színüket, illetve matricákat, valamint bevételünket is növelő reklámokat is elhelyezhetünk rajtuk. Ezeket az új buszokhoz hasonlóan fokozatosan kapjuk meg játékbeli előrehaladásunk során.


Sok mindenről beszélhetnék még, például az buszvonalak megtervezéséről és összekapcsolásáról, a városrészek megnyitásáról és viszonyáról, vagy a dugók és balesetek elkerüléséről, azonban itt az ideje, hogy a korrektség jegyében megemlítsem a játék pár negatívumát, melyekből nincs túl sok, viszont azok elég komolyak. Először is, nem tudok szó nélkül elmenni a katasztrofális vezetési modell mellett. Még több óra játékidő után is szinte képtelenség anélkül bevenni egy élesebb kanyart, hogy minimum két táblát, egy autót, és kát-három gyalogost tarolnánk le, mivel a kormányzás egész egyszerűen súlytalan és irreszponzív. A nagyobb sugárutakon még nincs gond, de a keskenyebb utcácskákon manőverezés egy rémálom; a kormány fordulásának első 90 fokánál szinte semmi reakció nincs, majd járművünk orra hirtelen bevág az adott irányba, mi holtra vált arccal próbálunk korrigálni, de késő, már vakarhatjuk is le a bevásárlásból hazafelé tartó Böske nénit meg a banyatankját a szélvédőről. Nem tudom, hogy egy jó kormánnyal mennyivel kezelhetőbb a helyzet, de billentyűzettel garantált a gyakori és heves szentségelés, főleg, hogy a játék komoly pénzeket von le minden egyes koccanásért, és egyéb gikszerért, így igen könnyű a fuvar utáni értékelésnél mínuszba futni.


A másik komoly sérelmem nem más, mint a grafika. Nem szoktam kukacoskodni a képi megjelenítést illetőleg, főleg nem szimulátoroknál, de erre egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy ocsmány. A buszok kidolgozása még elmegy, de az épületek, közlekedési lámpák, AI vezérelte autók, illetve a növényzet kidolgozása sokszor ezredfordulós szintet képvisel, csakúgy, mint a járművek lámpái által keltett fényeffektek. A háztömbök még középtávolságból is egy totál homogén felülettel áthúzott építőkockáknak tűnnek, majd mikor közvetlenül melléjük érünk, akkor a játék nagy nehezen betölti a valamivel magasabb felbontású textúrákat, csak épp ilyenkor már senkit nem érdekel a csupasz házfal. A fák lombja hasonlóképp egy félig leeresztett, ragyás, zöld lufira emlékeztet, abból is az olcsóbb fajtából. Nem vagyok nagyigényű, ha egy szimulátor grafikájáról van szó, de azért mindennek van határa. Elég csak a nemrég megjelent American Truck Simulator-re gondolni. Az sem volt egy tech demó grafika terén, de a BS16-nál nagyságrendekkel jobban nézett ki.

A rettegett falombok

Ráadásul ezek után az a közröhej, hogy a játék egy i5 4590, és egy GTX 970 VGA alatt sokszor még a 30 FPS-t is alulról karcolgatja. Először azt hittem, hogy valami rejtett, kikapcsolhatatlan FPS-capper vertikális szinkronizációval van dolgom, de aztán a fórumokon utánaolvasva kiderült, hogy nem, egyszerűen nincs optimalizálva a játék. Ezt még egy jó grafikájú játéknál is nehezen nyeli le az ember, de egy 15 évvel ezelőtti látványvilág mellett kifejezetten nevetséges. Hangok terén szintén nem remekel tesztünk alanya. Járművünk motorhangja elhaló zümmögésként kíséri végig belvárosi cirkálásainkat, de ezt még betudhatjuk a modern buszok egyre profibb hangszigetelésének. Az pedig kedves ötlet, hogy kapcsolgathatjuk a rádiót, illetve sokszor hallhatjuk utasaink beszélgetéseit, de a rádióban prüntyögő zenék amellett, hogy igen gyengék, még baromi halkak is, a szinkronmunka meg pocsék, ami persze nem kifejezetten róható fel egy szimulátornál, csak akkor nem kellett volna erőltetni.

Mindent összevetve egyik szemem sírt, másik nevetett a Bus Simulator 16 tesztelése közben. A játék alapötletei és alapkoncepciói kifejezetten jók, jópofa a gyalogosan járkálás lehetősége, szórakoztató az utasok szállítása, a különböző igények és események kezelése, jól működő és egyszerű a cégigazgatás, de az egészet beárnyékolja a szörnyű vezetési modell, és a muzeális grafika. Egy leárazás során érdemes beszereznie annak, akit érdekel, de a jelenlegi, 25 eurós árat sokallom érte.


Értékelés
 7.5Játékmenet: 

Remek alapok, remek elgondolások. Kár, hogy a vezetési modell durván belerondít.
 8.0Hangulat: 

Akárhogy is nézzük, megvan a bája az utasok traccsolását hallgatni két megálló között. Nem egy akciódús hangulat, de mindenképp hangulat.
 5.0Grafika: 

A játék sötét foltja. Ez a vizualitás utoljára 15 éve ment volna el.
 7.0Hangok: 

Az igyekezet megvolt, sajnos a megvalósítás itt is kicsit közbeszólt.
 8.0Szavatosság:

Amennyiben képesek vagyunk túllendülni a játékmenet kiforratlanságain, sok órát elvezetgethetünk a városi utcákon, cégünk sikerre viteléről nem is beszélve.
Review score
 7.0Erősen kétarcú játék. Az alapok kifejezetten jók, a játékmechanikai megoldások működnek, de a megvalósítás több esetben is finoman szólva hagy kívánnivalót maga után.