LEGFRISSEBB HÍREK

ALAN WAKE – PC TESZT

img
Mar
08
Spread the love

Az Alan Wake című játék főszereplője egy sikeres bestseller krimiíró, aki a legsötétebb rémálmait próbálja regénybe önteni. Azonban Alan tervei nem úgy alakulnak, ahogy kéne. Minden amit írt és kitalált, azok valóra váltak.

Mivel lehetne jellemezni az Alan Wake című játékot? Annak idején a Microsoft és a Remedy PC “tech-demóként” állította be a nyilvánosságnak, olyan szavakat használva, hogy a kétmagos és négymagos procis gépek etalon játéka, tehát ezeken a gépeken maximális beállítások mellett gyönyörűen futtatható lesz. Nem beszélve a Windows Vista rendszerek “bereklámozásáról” sem. Aztán mi lett belőle? Nem lett PC-s kiadás, de jött egy Xbox360-as verzió. A Vistának meg “lőttek”. Két évet kellett várjunk, hogy megkapjuk a PC verziót.

Technikailag igen jól teljesít a játék, már-már Batman Arkham City szerű komplexussal bír, több akar lenni, mint egy egyszerű videójáték. A Remedy produkciója egy gondosan kialakított, részletekben gazdag elbeszélés, melyben kellő mértékben van laza rész, akció és némi félelem érzés is. Az Alan Wake legnagyobb erőssége a sztori részletekben mutatkozik meg. A Remedy olyan hangulati elemeket tett bele, hogy a játszó gamernek könnyen adhat ihletet mondjuk egy Stephen King könyv kiolvasása. Alan Wake tulajdonképpen a nagy írók sikerét érte el, mint pl. az előbb említett legenda vagy Alfred Hitchcock. Az író nemcsak alkot, sikeres is szeret lenni.

A Remedy forgatókönyvírói elég jól felhasználták a játékában a nagy írók által létrehozott, megírt részleteket. Sőt, olyan annyira elmélyültek ezekben a dolgokban, hogy több sorozat is ihlette az epizód kezdését, valamint annak lezárását. A játékosnak egy-egy epizód befejezésekor, illetve kezdésekor olyan nagy sorozatok is bevillanhatnak, mint a Twin Peaks és a nagy sikerű X-akták. Ezek alapján ha meg kellene határozni a játék műfaját, akkor arra jutnánk, hogy az Alan Wake egy mesterien kivitelezett, erős idegzetűeknek készült pszichológiai thriller játék, amit nagyon könnyen el lehet képzelni könyv vagy TV sorozat formájában is. Sőt mi több, én speciel úgy éreztem magamat, mintha egy sorozatot néznék.

A sztorin látszik, hogy a készítők sokat foglalkoztak vele: Alan Wake és múzsája, Alice éppen kirándulásra készülnek egy Bright Falls nevezetű kisvárosba, ahol hamarosan elkezdődik az Őzfesztivál. Alice ötlete volt, hogy ide kiruccanjanak, mivel Alan meglehetősen magába fordult, és két éve egy mondatot sem képes írni. Alice kedvesére gondolt, ám a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt főszereplőink szerették volna. A nőt valaki, vagy valami elrabolja. Innentől kezdve Alanből egy hős ikon kezd megíródni, vagy inkább kirajzolódni. Minden nem az, ami ebben a gyönyörű, idilli kisvárosban látszik, hiszen éjjelente sötétségbe borul, valamint a legtöbb lakót egy bizonyos sötét erő irányít. Ők a takenek, vagyis a megszállók. A sztoriból azt vehetjük észre, hogy Alan Wake már megírta ezeket, ami vele kapcsolatosan történnek, csak nem emlékszik rájuk. A játékmenet során mindig lehet találni elhagyott kéziratokat, amiket vélhetően Alan által kitalált karaktere, Zane hagy maga után, ezzel is segítve hősünk előrehaladását. A kéziratot nem időrendi sorrendben találjuk meg, de ezek meglehetősen fontos kellékei lesznek történetünk során, hiszen többek között előre figyelmeztethetnek minket egy kialakuló veszélyre.

A történet epizodikusan folytatódik hat fejezeten keresztül (+2 különleges fejezet is van hozzá). Egy epizódot kb. másfél vagy két óra alatt lehet teljesíteni, embere és a játéknehézség válogatja. A Remedy nagyon jól felépítette ezt a fajta epizodikus játékmenetet, hiszen kezdéskor mindig a valóságban (a jelenben) vagyunk a főhőssel (gyakran visszaemlékezős részekkel indítanak, a múltban) és laza részeket kell megoldani, majd hirtelen az író által elképzelt világot ellepi a sötétség. Ilyenkor főhősünk számára csak a világosság, és a kivilágított helyek jelentik a biztonságot, valamint a nála lévő zseblámpa. A nappali részek folyamán minden és mindenki ártalmatlan, de az éjszaka az teljesen megváltoztat mindent, ugyanis ilyenkor jönnek a takenek, akiknek a feladata hősünk likvidálása. Alannél elég szegényes fegyverfelhozatal van, de mit is várnunk egy ilyen típusú pszicho-túlélő játéktól. Azért megfordulnak kezünkben pisztolyok, sörétesek és vadászpuskák is. Ezek többnyire hatástalanok a megszállók ellen. De van rá módszer, hogy semlegesítsük ezeket a lényeket. Fő forrásunk az elemlámpánk, melyet a takenekre kell tartani és le kell “világítani” (vagy sütni, égetni? sry nem találtam jobb kifejezést rá) róluk a pajzsot jelentő sötétséget, majd pedig egy pontosan irányzott fejlövéssel könnyen sebezhetőek.

Arzenálunk nagy részét tehát a különböző fényforrások fogják adni, mint pl a jelző pisztoly, a fénygránát, vagy a fáklya. Életmentő helyzetek tudnak kialakulni ezek segítségével. A takenek kijátszása meglehetősen nehézkés ezek nélkül, van hogy meg kell küzdenünk velük, de olyan is lehet, hogy simán kitaktikázhatjuk őket, amennyiben megfelelő fényforrás van nálunk. A fénygránát és a jelzőpisztoly tömegoszlató “fegyverként” is felfoghatjuk. Ha ezeket birtokolja a játékos, akkor nagyon könnyű dolga lesz a lények ellen. Lőszerekből nem túl sok van, így az Alan Wake rendelkezik a fentebb már említett túlélő stílussal is. A lőszerek, az elemek és a kéziratok mellet gyűjthetünk termoszta kávét is. A zseblámpákból is több fajta van, van amelyik gyenge hatású, és értelem szerűen van olyan is ami nagyon erősen hat akár egy favágó takenre. Önmagában az Alan Wake harcrendszerében semmi forradalmi nincs, hiszen egyik kezünkben pisztolyt, míg a másikban zseblámpát tartunk. Ezeknek a folyamatos használataiból áll össze egy kis lövöldözős rész. Támadás ellen nagyon jó reflexre lesz szükségünk, ugyanis a takenek ütései a Shift billentyű segítségével kikerülhető, amennyiben sikeres a kivédés, a játék pörgőssége belassul. Látványos megoldás.

Az Alan Wake eredetileg sandbox játéknak készült, de a Remedy gyorsan gondolt egyet és úgy döntött inkább sztori orientált játékot készítenek. Igen, ám, a sztori linearitás ellenére azért pár fejezet képében picit megnyílik a tér, és ilyenkor autóval (ajánlott) utazhatunk. Persze senki se gondoljon GTA szerű bejárható területre, a játékmenetre tehát alapvetően a linearitás jellemző. Az Xbox360 verzióhoz képest a látványvilág számottevően javult, az optimalizáció is jól teljesített, a térlátás, a köd, a növényzet, valamint a környezet grafikai ráncfelvarráson mentek keresztül. A karaktermodelleken és némi javulás fedezhető fel. A hangok kiváló minőségűek, beleértve a mesterien megkomponált zenéket, a zajokat és a suttogásokat is. Mindezeket egybevétve az Alan Wake mind látványvilágban, mind pedig audiovizualitásban csillagos ötösre vizsgázott le a Hungamernél.

Összességében az Alan Wake egy zseniális játékra sikerült. A Remedyt mindenképpen megdicsérjük, hogy volt bátorságuk kiadni egy olyan játékot, amiben a single player kampány dominál, sőt azt még két epizóddal ki is egészítették, amelyek a teljes sztori megértését készítették elő, meglehetősen jó tálalásban. Ritka az olyan játék, amely a fényre épül, ezért a megvásárlását kötelezően ajánljuk.

Ami jó:

  • epizodikus játékmenet
  • részletesebb grafika
  • hangulat: pszichológiai túlélő játék keveredése a hétköznapi elemekkel
  • hangok
  • gyűjtögetés
  • részletes, mély nyomot hagyó sztori
  • Steamworks

Ami nem jön be:

  • picit rövid lett a játékidő
  • Alan ruhatára szegényes

Filmelőzetes

Gaming képek