KongFan:
Paranoid android.
Legutóbb a kedvenc sorozatomról meséltem, most pedig itt az idő, hogy a kedvenc anime sorozatomról elmélkedjek kicsit, ami nem más, mint az Ergo Proxy. Az igazság az, hogy teljesen véletlenül akadtam erre a gyöngyszemre. Éppen a Samurai Champloo című -szintén remek- anime sorozatot fejeztem be és keresgettem belőle néhány képet és háttér infót. A kutatás közben akadtam egy képre, amin egy sötét hajú lányka állt egy hatalmas mordállyal a kezében, hosszú fekete kabátban. Tisztára olyan volt, mintha Max Payne női kiadása lenne. A rajz pedig valami félelmetesen gyönyörű volt és eszméletlenül durva, darkos hangulatot árasztott. Utána néztem, hogy mi is ez tulajdonképpen, megtudtam a címét és elkezdtem nézni a sorozatot, amit gyakorlatilag két délután alatt végig is néztem.
A történet egy poszt-apokaliptikus világban játszódik, ahol a legtöbb ember burokvárosokban él, mert a levegő mérgező és a városokon kívül, a felhők olyan sűrűek, hogy sosem jut át a Nap fénye. Romdeau is egy ilyen város, amit az “Egyek” felügyelnek és irányítanak. Minden embernek van egy Autorave-je, afféle személyi asszisztens robotja, akiknek kötelességük a gazdájukat segíteni és az “Egyek”, gyakorlatilag velük tudják felügyelni és folyamatosan megfigyelni a teljes lakosságot. A főszereplő egy Re-L Mayer nevű fiatal nyomozó lány, aki a Cogito nevű vírus terjedés után nyomoz. Ez a vírus öntudatra ébreszti az autorave-eket, és már rengeteg ilyen fertőzött gép garázdálkodik Romdeau-ban. A nyomozásba belekeveredik egy Vincent nevű férfi is, aki autorave-eket javít és karbantart és egy fura lény üldözi. Ami nem egy autorave.
Az Ergo Proxy történetét több sci-fi is ihlette. Az egyik nagy falat nyilván a Szárnyas fejvadász, de sokan említik Asimov műveit is. Ezzel egyébként nincs is baj, hiszen tudjuk jó helyről lopni nem bűn, ha jó a végeredmény. Ez a végeredmény pedig nem jó, hanem fantasztikus. Az ismert robotos történeteket a saját ízlése szerint alakította és hozott létre, valami piszkosul erős alkotást. Az Ergo Proxy-ról azt el kell mondani, hogy nem egy akciófilm szerű vérengzés. Nincsenek benne repülő, robbanó gömböket hajigáló emberek, akik ha egyet tüsszentenek szétrobban az univerzum. Ennek a sorozatnak van egy közép lassú, ráérős tempója, amit nagyon ritkán pörgetnek fel. De ez egyáltalán nem baj, kifejezetten üdítően hatott számomra. Az anime rettentően sötét hangulatú, néha kifejezetten depresszív tud lenni és nem csak az emberek és robotok közti viszonyra épít. Több filozofikus témát is megpendítenek. PL: Az emberek és Istenek közti kapcsolat, teremtés stb. A műfaji meghatározás kicsit nehéz, alapvetően egy sci-fi-be oltott noir-os nyomozás, lélektani drámával. Ezért szeretem én a Japán dolgokat, szeretik összevegyíteni a műfajokat.
A sorozatnak három főszereplője van, a már említett Re-L és Vincent mellé, később csatlakozik egy Pino nevű autorave, akinek kislány formája van és úgy is viselkedik mint egy valódi kisgyerek. Utánozza a környezetét, játszik. Az egyik legjobb és legmegrázóbb jelenet amikor meghal egy barátja, és az emberek próbálják neki elmagyarázni, hogy az embereket nem lehet újra legyártani, ő pedig ezt nem igazán tudja felfogni. Nincs túldrámázva, az egész nagyon jól van bemutatva és piszkosul elgondolkodtató a dolog. A sorozat folyamatosan épít, ennek a három teljesen más karakter egymáshoz és a világhoz való viszonyára. Mindhárom karakter a történet alatt elég komoly jellemfejlődésen megy keresztül, főleg Vincent. Ő gyakorlatilag teljesen más emberré válik a sztori végére. Az én kedvencem azonban Re-L maradt végig. Nagyon a szívemhez nőt ez a kissé rideg de valójában nagyon is emberi karakter. Érdekességként megemlíteném, hogy elég sok szimbólumot használ az anime. Néhány karakternek már a neve is beszédes. Re-L nevét például úgy kell ejteni, mint az angol “real” szót, ami igazit, valóságost jelent, de van itt utalás a Görög mitológiára, és a buddhista hitvilágra.
Az Ergo Proxy történetét kicsit nehéz lehet követni azoknak, akik nincsenek tisztában a sorozatban használt szimbólumokkal, de egyébként van hozzá remek felirat, amiben informálnak minket ezekről, szóval ez nem lehet akadály. Az viszont tény, hogy figyelni kell a sorozat nézése közben, nem lehet elkalandozni, mert néha a legkisebb dolog is fontos lehet később. Ez nem egy lazulós, agykikapcsolós szórakozás, hanem tényleg kipihenten és rákészülve érdemes nézni, mert később meghálálja a sorozat. Az utolsó három részben valósággal záporoznak a válaszok és megoldások és egy eléggé meglepő fináléban csúcsosodik ki. Nem akarom lelőni a poént, annyit mondok Eredet. Aki látta azt a filmet és tudja hogyan végződött, valami ahhoz hasonló “na b*szki” vége van. Érdemes egyébként kétszer is megnézni a sorozatot. Második nézésre több dolgot is észre fogunk venni.
Az anime 2006-ban készült a látványvilága pedig félelmetes! Gyönyörű és iszonyatosan részletes az egész, hiába használ nagyon sötét és komor színeket, mindvégig ámulatba tudott ejteni a rajz technika. Van jó pár CGI animáció is benne, ami nagyon rosszul szokott kijönni a kézzel rajzolt dolgok mellett, itt viszont szó sincs ilyesmiről. Annyira beleillik és egyé válik a hagyományosan rajzolt dolgokkal, amit én, megmondom őszintén, máshol még nem láttam. Nem zökkenti ki a nézőt a számítógéppel alkotott rész, hanem még inkább bevonja abba a közegbe, amiben az Ergo Proxy játszódik. A világ stílusa is eléggé kevert lett, felfedezhető cyberpunk, steampunk és nem kevés goth stílus is. A goth stílusért elég csak Re-L-t megnézni, állandóan temetéshez van öltözve. Az anime zenéje pedig tökéletes! Az opening alatt is egy piszkosul jó zene szól és a végefőcím is remek. Elég jól lefestik az anime hangulatát.
Viszont nincsen rózsa tövis nélkül és itt megemlíteném egy személyes problémámat. Van két rész, amit eléggé furcsán mutatnak be az alkotók. Az egyikben arról van szó, hogy mi történt ezzel a világgal, mi vezetett a jelenlegi helyzethez. Na de ahogy ez be van mutatva, azt egyszerűen a mai napig nem tudom feldolgozni. Egy legyen ön is milliomos szerű vetélkedő szerű az egész rész és így kapjuk meg a háttér infókat a világról. Nem értem miért ilyen debil módon kellett ezt megcsinálni. A másik pedig egy vidámparkos rész, amiben szintén fontos dolgokat mondanak, de megint a megvalósítás és a bemutatás… miért így? Annyira nem passzol a sorozat nyomasztó világához és atmoszférájához. Egyébként túlélhető mindkét rész és olvastam olyan véleményt, hogy ezek is nagyon jó részek és jó, hogy kicsit feloldják a a világvége hangulatot. Érdekes észrevétel, lehet csak én vagyok ennyire “doomsday” rajongó.
Az Ergo Proxy-nak huszonhárom része van, ez egy teljes történet, van eleje, közepe, vége. Nincs belőle mellékág, bővített százhúsz rész. Ennyi és kész és ez így is van jól! Magyarországon hivatalosan természetesen nem jelent meg. Minek is, kinek kell egy igényes sci-fi, amikor van ötszáz résznyi Naruto meg Bleach, ugyan… Ettől függetlenül, akinek felkeltettem az érdeklődését (ugye van ilyen?) az megfogja tudni találni a módját, hogy megnézze. Tehát, Ergo Proxy, a kedvenc anime sorozatom. Tegyetek vele egy próbát ti is.